Szerinted van élet a halál után? Te miben hiszel?

" Ha igen, akkor mi történik a tudatunkkal?"

A tudat nem egy önmagában létező dolog, hanem egy általunk absztrahált jelenség. Ezós körökben léleknek is hívják. A tudat akkor jelenik meg, amikor az agy elér egy bizonyos strukturális bonyolultságot.

Az agy strukturalitása az agyat alkotó agysejtek speciális módon történő elrendeződését jelenti. Ez mindenkinél más - annyi agysejtünk van, és ezek annyiféleképpen tudnak egymáshoz kapcsolódni, hogy ha a Földön az utóbbi 100 évben lejátszódott népességszám-növekedés még százmilliárd éven keresztül folytatódna töretlenül, akkor sem valószínű, hogy két pontosan ugyanolyan összetételű és strukturalitású agy kialakuljon. Ezért tapasztaljuk úgy, hogy mindenkinek más a személyisége, lelke, tudata - ezért mondjuk azt, hogy nincs két teljesen azonos ember.

Analógia: képzeld el, hogy van 3 darab piros és három darab kék gombod. Hányféleképpen tudod ezeket sorba rendezni úgy, hogy ne legyen köztük két egyforma sor? Csak egymástól azonos távolságra rakhatod le a gombokat, és mindegyiknek érintkeznie kell legalább egy másik gombbal.

Segítek: pontosan húszféleképpen lehetséges ezeket ilyen módon sorba rendezni.

A sor az ugye egy dimenziót jelent, vagyis egy vonal mentén rendeztük sorba a gombokat. Most emeljük eggyel a dimenziószámot, vagyis most a sík mentén próbáljuk elrendezni ezeket a gombokat, mint a sakkfigurákat a sakktáblán. Itt is ugyanaz a kikötés: mindegyik gombnak érintkeznie kell legalább egy másikkal. Itt is ugyanaz lesz az eredmény, mint az előbb, ha egyetlen formációt használunk, egy 1*6-os sort. Ám itt már két dimenzióban dolgozhatunk, tehát elrendezhetjük mindenféle variációban, amit csak ki tudunk rakni a hat gombból: alkothatunk az eredeti "I" (helyesebben "-", ha már sor) formán kívül Z, U, T, L formákat is, vagy egy 3*2-es téglalapot, és még egy párféle variációt, és mindegyikbe húszféleképpen fogjuk tudni elrendezni a hat gombot. Vagyis már több mint 120 féle módon tudjuk két dimenzióban elhelyezni a gombokat úgy, hogy ne legyen közöttük két egyforma variáció, pedig még mindig ugyanazzal a 2*3 gombbal dolgozunk.

Ám az agyban az agysejtek nem kettő, hanem három dimenzióban tudnak egymáshoz kapcsolódni, és nem kétféle, összesen 3 darab agysejt áll rendelkezésre, hanem sokszázféle agysejtből, és mindegyikből milliárdnyi létezik. Ebből talán már látható, hogy mekkora iszonyatosan nagy variációs lehetőség létezhet, még leírni is nehéz lenne, nemhogy kiszámolni. Persze, az életképtelen variációk száma nagyságrendekkel nagyobb, mint az életképeseké (olyan agy nincs, amelyikben pl. egy sorban helyezkedik el az összes agysejt, meg olyan se, amelyikben egyetlen vékony gömbhéjat alkotnak, belül pedig semmi sincs, satöbbi). De megnyugtatlak, még így is lényegesen nagyobb az életképes elrendeződések lehetősége, mint ahány atom létezik az egész világegyetemünkben. Ez az óriási variációs lehetőség biztosítja azt, hogy két tökegyforma tudattal rendelkező ember ne létezzen (végeredményben elméletben létezhetne, de ha a világegyetem összes atomjából életképes agyakat raknánk össze véletlenszerűen, akkor is a nullához közelítene két egyforma agy előfordulásának a valószínűsége).

Nos, ezt jelenti az agyunk strukturalitása, hogy mely agysejtjeink hogyan és milyen sorrendben kapcsolódnak egymáshoz. Ez a strukturalitás jelenti mindazt, amit mi tudatként absztrahálunk, ez a strukturalitás az, amely meghatározza érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket, ismereteinket, képességeinket és tulajdonságainkat, reakcióinkat a történésekre, egyszóval a személyiségünket, lelkünket, tudatunkat, énünket (kinek melyik elnevezés tetszik). Ha meghalunk, akkor agyunk nem képes tovább egységben működni, az addig az agyunkat alkotó, szigorúan meghatározott rend szerint elhelyezkedő atomok és molekulák apránként elvándorolnak egymástól, szétszélednek, visszatérnek a természet örök körforgásába, az agy korábbi struktúrája felbomlik, összekuszálódik, így pedig az énünk, tudatunk is megszűnik létezni, és mindörökre elvész.