Másfél évesem beszélget a halott nagyapjával?

Nekem is másfél éves a kislányom, és igen ilyen korban már igen csak érthetően beszélnek, igaz szavakban.2 hete nekem is a függönyt huzogatta és mondta ott néni.akkor majdnem h egész nap ott játszott.pár napra rá ugyan ott a fügönynél muttogatta a plüssét meg valamit motyogot.nem félt egyáltalán.

Nem tudom megmondani mi ez, de a gyerekek képzelőereje rendkívüli. Nem kell feltétlenül szellemekre meg ilyesmikre gondolni. Én azt tanácsolom, hogy a gyerekbe ne erősítsétek ezeket a dolgokat, eszetekbe nem jusson olyanokat mondani, hogy a halott nagypapa szelleme van a házban meg ehez hasonlókat, mert a gyerek lelkileg torzulhat ezektől.

3 éves kislányom pár percre egyedül maradt a szobában. Mikor bejöttem, lazán közölte, hogy a születése előtt közvetlenül meghalt tesóm integetett neki az ablakból (emeleti ablak). Elmondta, hogy integetett, és miket mutatott a kezével. A testvérem jellegzetes köszönése volt. Tudott arról, hogy volt tesóm, hogy meghalt, amíg őt vártam, mert ezt óhatatlanul hallhatta, de képeket sem mutattunk róla neki, kicsi is volt, és nem akartam a saját sebeimet sem tépkedni. A kézmozdulatait végképp nem ismerhette. Nem félt, örült, hogy látta. Aztán még egy évig, ha csöngettek, rohant az ajtóhoz, és lelkesen kérdezte, hogy ő jött-e. Többször várta az ablakban is. Engem a hideg rázott. Ha meglátta a fényképeit, rögtön mondta a nevét. Felismerte minden képen, a gyerekkoriakon is. Aztán 4 évesen meghalt a dédije, és akkor beszéltünk a temetésen arról, hogy a dédi messzire ment, és nem jön vissza többé, és az a doboz ott a dédi teste, a lelke meg Istennél van, és onnan vigyáz rá. És akkor megértette, hogy mi a halál. Azóta fél az ablakba nézni, sötétítőt kellett oda rakni, de azt mondja, azóta nem is látott ott senkit. Én tudom, hogy a tesómat látta, de már biztos vagyok benne, hogy semmi rossz nem fenyegette soha emiatt, nem rossz szellem volt, hanem a tesóm és a gyerekem megkapta a lehetőséget, hogy legalább így megismerkedjenek. Azóta a lányom régi ismerősként tekint rá a fényképalbumokban, úgy beszél róla, mint a többi családtagjáról. És ebben nincs semmi rossz.