Az a jó, amit annak vélünk?
Előfordult már veletek is, hogy elterveztetek valamit, aztán, amikor megvalósult, kiderült, hogy nem is jó az nektek.
Pár példa:
Adott egy munkakör, munkahely, aminek utána járunk, szeretnék oda kerülni, mert úgy mértük fel, hogy az nekünk jó. Telik az idő és valahogy sikerül oda kerülni, arra a munkahelyre, abba a munkakörbe.
Aztán kiderül, hogy az áhítót munka, munkahely, egyáltalán nem jó és tévedés az egész.
Vagy:
Eltervezzük magunknak, hogy milyen társat, párt szeretnénk, talán még össze is írjuk, hogy milyen legyen külsőleg és belsőleg.
Egy szép napon betoppan az életünkbe ez a társ, örülünk neki, de idővel kiderül, hogy mégsem olyan jó vele.
Ellenkezőleg:
Más esetekben meg azt mondjuk, „ na én ott, azon a munkahelyen biztos nem dolgoznék”. Erre mégis oda sodor az élet, és kiderül, hogy kedvesek és segítőkészek a kollégák, valamint a munka is egész jó.
Vagy:
Azt mondjuk, hogy, „én azzal a pasival, nővel nem jönnék össze, mert az ilyen, meg olyan”. Aztán valahogy mégis megismerjük az illető személyt és kiderül, hogy jól érezzük magunkat a társaságában.
Ezen és hasonló esetek figyelembe vételével, vajon tervezzünk? Vagy másként tervezzük meg az áhítót céljainkat és vágyainkat. Elegendő az mondani, hogy azt a munkát, azon a helyen végezem ami a számomra és mások számára a legjobb. Vagy, hogy az legyen a párom, akivel kölcsönösen jól érezzük együtt magunkat. És engedjünk el minden apró elvárás megfogalmazó gondolatot?
De, hogyan is tudnánk elengedni ezeket az elvárásokat támasztó gondolatokat?
Buddha válasza:
A létezés szenvedés;
A szenvedés oka a létszomj, a vágyak;
Ha a létszomj megszűnik, megszűnik a szenvedés is;
Ez utóbbi állapotba a „nemes nyolcrétű ösvény” vezet.
ez a nyolc:
Helyes szemlélet / Helyes szándék / Erény / Helyes beszéd / Helyes cselekvés / Helyes életmód / Elmélyedés / Helyes erőfeszítés / Helyes éberség / Helyes elmélyedés
*tehát helyesen: ez a nyolc:
Helyes szemlélet / Helyes szándék / Helyes beszéd / Helyes cselekvés / Helyes életmód / Helyes erőfeszítés / Helyes éberség / Helyes elmélyedés
Igen. Talán Weöres Sándor mondott valami hasonlót, hogy amitől undorodsz - nem tartod jónak, azt csak nem ismered eléggé. Ez tökre igaz...és szerintem a fordítottja is: amit csodálatosnak tartok az is más szempontból borzalmas...Például az én aktuális dilemmám, hogy tényleg jó dolog-e kutyákat vagy macskákat menteni. Vajon hány tyúkot kell levágni, hogy egy menhelynyi kutya jóllakjon egy hónapban? Tényleg szeretem az állatokat vagy csak azt hiszem? Néztem már tyúk szemébe, tehénébe is... :S
Szóval a jó meg a rossz szerintem tényleg csak véleményalkotás kérdése. Attól, hogy gondolatban ráaggatom a kis jelzőimet, még nem szűnik meg ugyanolyannak lenni. Vagyis végülis minek gondolok rá?
"De, hogyan is tudnánk elengedni ezeket az elvárásokat támasztó gondolatokat?"
Folyton figyelni kell a gondolatokat; ezt most tényleg én akarom, vagy csak elvárás? Állítólag az, amit tényleg Te akarsz legbelül, az megegyezik azzal, amit a vallásosok úgy mondanak, hogy az "Isten akarata".
A következtetés mindig a múlté, a tervezés a jövőt véli, a jelen e kettő között van!
Az anyagiasság a jövő, a sóvárgás a múlt, a lét és jólét a jelen.
Abból tervezheted a holnapot amit tegnap megkerestél, annak segítségével amit ma megettél!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!