Miért van nagyobb gyanakvás, kevesebb bizalom a tudomány felé, mint a spiritualizmus felé?

Azért mert a tudomány mindig meghökkent, meglep valamivel, mindig hoz valami újat.

Ezzel szemben a spiritualizmus ugyanazt az alaptalan mesét löki évezredek óta a saját kis nézőközönsége meg el is hiszi.

A tudomány zsákutca??????

Ha tudomány nem lenne most is épp medvére vadásznál halálfélelemben.

Nem tudja, ne is várd tőle. Értelmi képességei kétszavas beböfögéseket engedélyeznek neki, ennyire van kalibrálva az agya. Mint egy számítógép processzora: ennyire van hitelesítve, többre nem képes. Nem is szabad erőltetni, mert akkor lefagy, vagy rosszabb esetben elfüstöl, és akkor használhatatlanná válik egy időre.

Hogy kérdésedre is válaszoljak: a tudomány - mint a neve is mutatja - tudások összessége. A tudás a tanulás folyamán keletkezik. A tanulás viszont energiába kerül, nem is kevésbe. Na most, aki nem tanul, az nem is tud, tehát idegen neki maga a tudomány is.

A spiritualizmushoz nem kell tudni semmit, tehát nem kell hozzá tanulni semmit. Elég, ha néhány álmot, pár delíriumos látomást meg némi fantáziát összegyúrva kitalálsz valami agyament sztorit, a hülyébbje kajolni fogja. Nem véletlen, hogy a spiritualizmus legtöbbször a tanulatlan, szellemileg elmaradott emberek körében dívik, míg a trudományt egyetemeken tanítják.

A tudományt érteni kell, anélkül nem ér semmit. Ahhoz viszont hogy értsd, tanulni kell. Sokat. Ez hiányzik nagyon sok embernél, így érteni sem fogja a tudomány vívmányait, azok felépítését, működését. Ellenben a spirituális dolgokhoz semmit sem kell tanulni, sőt: minél kevesebb dolgot tud egy adott ember, annál több mindent hisz el, annál könnyebb mindenféle sületlen dumával hasbaakasztani.

A tudomány a világban található jelenségekről alkot modelleket, kutatja az okaikat, jelentőségüket, következményeiket és predikciókat róluk, ha a modell megfelelő. A gyakorlati élet bizonyítja, hogy a tudomány működőképes. De mivel már annyira sokrétű, szerteágazó dolog lett, hogy pusztán a diszciplínákat fejben tartani is kihívás, sokaknak nagyon csábító egy olyan dolog, ami ugyan nem alternatívája a tudománynak, de mégis úgy állítják be. Ez az ezotéria.

Az ezoterikus tudások összességét nem sikerült se empirikusan, se statisztikailag se sehogyan alátámasztani. Nem csak apróbb pontatlanságok vannak különféle területek elméletei között, hanem sokszor homolokegyenest az ellenkezőjét mondják. Ráadásul abszolút nem felel meg a tudomány módszertannak sem. Az állításokat nem szükséges alátámasztani, bemondásra elfogad mindenki mindent és olyan témáknak lehet a szakértője, amiknek a létezésé is minimum kérdéses.

Azonban a nagy vonzereje az ezotériának a titkos tudás birtoklásának ígérete, továbbá a "több lehetsz, jobb lehetsz" vágy kielégítésének illúziója. Erre pedig vevő az emberek meglehetősen nagy része. Szereti azt hinni, hogy amit az iskolában tanult mind kukába való hülyeség, pár oldal olvasásával okosabb a postdoc kutatóknál, és lehetősége van olyan dolgok elsajátítására, amiket max a Skyrimben láthatott.

Bonyolítja a helyzetet, hogy különféle ezós témakörökbe tartozó dolgok nagyon mélyen beágyazódtak a kultúránkba, gondolok itt a jósokra, a mágiára, a szellemekre és az egyéb "természetfeletti" lényekre.

Ráadásul az ezotéria nagyon szereti kettős módszerrel felhasználni a tudományt. Ha úgy kényelmes a tudománnyal legitimizálja a saját hipotéziseit, ha pedig úgy hozza az érdeke, támadni kezdi magát a tudományt, a tudományos módszertant, vagy a tudományos életet, annak képviselőit.

A tudomány egy zsákutca, mert rossz felé indult el. Ennek ellenére a zsákutcában levő felfedezések is hasznosak !

Nem baj, ha a tudomány kijárja a zsákutcát, aminek lassan vége, legalább tanul a hibájából.