Időutazásom volt vagy átléptem egy másik dimenzióba?
NE NEVESSETEK KI, OLVASSÁTOK EL!
Három hetet Barnstapleben töltöttem pár magyarbarátommal, egy iskolai szervezés keretében.
Tintagelhez érkeztünk, ahol sok látni valót megnéztünk. Várat, barlangot, tengerpartot stb. A buszhoz visszafele menet, kaptunk pár perc szabadidőt, amelyet a többség (meglepően meleg idő volt) egy fagyizóban kívánt eltölteni. Nem tudom miért, de amint kiderült, hogy van egy kis szabadidőnk, eszembe jutott, hogy pár hónapja egy vendégségben ettem életemben először Limecurd-ot [citrom/lime lekvárt],, és, hogy én azt mennyire szeretem, és kéne venni, ezért felkerekedtem, és elindultam a kis falucskában, keresni egy boltot, ahol megkapható. Nem is kellett, sokat mennem, amikor megláttam egy ici-pici kisboltot, amely egy eldugott kisutcában volt, s beléptem az aprócska, igen csak alacsony ajtón. Az ajtót két – három lépcsőfok követte, amelyet megtéve a tényleg picurka boltba értem. Középen egy kerek, támlanélküli széken egy fehér, hosszúszőrű, kékszemű cica ült. Mögötte egyetlen egy ajtó volt, amely csukva volt, fölötte egy fémcsengettyű, amely a nyitást volt hivatott jelezni, és előtte függő, amely szintén hangosan csörög, ha valaki belép a boltba. A bejárat (amelyen keresztül érkeztem, ugyan ezzel a csörgő függönnyel és csengővel volt felszerelve, így tudtam, milyen nagy hangzavarral jár, eme térségbe való belépés. - Hello. – köszöntem, de sehonnan se érkezett válasz, csak a macska ült a széken s követett engem a tekintetével. Nem zavartattam magam soká, a körülnézéssel se kellett bajlódnom, mert a kis boltban az egyik oldalon lekvárok és jamek, a másik oldalon relikviák (a helyhez illő) sorakoztak. Határozott mozdulattal jobbra fordultam, ahol rögtön a keresett portéka nézett velem szembe. Le is kaptam egyet, hogy alaposabban tanulmányozzam, amikor mögülem szép angolsággal megszólalt valaki . - Hello. - Meglepődötten fordultam a hang irányába, de ekkor esett le igazán az állam. Pontosabban, fel se fogtam, hogy valamit furcsállok, mégis éreztem, hogy valahogy, ez nem kerek. A széken, amelyen pár másodperce még a macska ült, egy hosszú (válligérő), őszhajú, mélykékszemű ember ült, angolos eleganciával felöltözve. Széles mosolyt villantott rám, s megszólalt. - Miben segíthetek? - Köszönöm, csak ebből kérnék kettőt. - 5Ł lesz. A beszélgetés nem volt túl épületes, vagy emelkedett, mégis akkor célravezetőnek s kielégítőnek tűnt. Gyorsan sarkon fordultam, levettem még egy lekvárt, majd rájöttem, nem tudom hova letenni, ezért leraktam a földre, előhúztam a pénztárcám, kifizettem öt fontot, amikor az ajtóra esett a pillantásom. Csukva volt. Még ekkor se értettem, hogy miért fontos ez, de a megállapítás megtörtént. Kifizettem a lekvárt, amelyet egy zacskóba tett az úr és épp a megszokott angolos udvariassággal akartam búcsúzni, amikor a férfi felállt, és egy baráti kézszorítással búcsúzott tőlem. - Még találkozunk később. - Még találkozunk később. – válaszoltam én is, majd elindultam a csoport felé. Alig léptem ki a boltból, és elöntöttek a gondolatok. ~ Hova tűnt a macska? ~ Mindkét ajtó csukva volt, egyik jelzőeszköz se szólalt meg, és feltűnt volna, ha valaki belép, ugyanis a hátsó ajtó a perifériális látásomba még benne volt. ~ A férfi vonásai, nagyon emlékeztettek a macskára. ~ Nem a bevett, „See you soon!” azaz viszlát, hanem sokkal inkább egy kijelentésre emlékeztető „We will meet.”-tel köszönt el. Nem sok időbe telt visszatérni a buszhoz, ahol akkori barátnőm és két jó haverom várt. elmeséltem nekik, hogy milyen vicces történet volt, és milyen finomságot vettem, amikor kérték, vigyem már el őket is oda, mert ők is vennének. Világ életember remekül tájékozódtam, és ahol egyszer már jártam, oda bármikor visszataláltam…. Kivéve most. Akárhogy mászkáltunk fel alá, nem találtam meg a boltot. Emlékeztem, hogy egy cukrászda közelében volt. A cukrászdát megtaláltam. A bolttal szemben lévő oldalon, nem túl távol egy cipész műhelye volt, amelyet szintén megtaláltam, de a kicsi boltot nem. Azóta is sokszor eszembe jut, ez a történet. Nem vagyok túl naiv vagy hiszékeny, de ezt soha nem fogom tudni megmagyarázni.
Regénybe illő történet, imádom az ilyeneket, köszönöm, hogy megosztottad! :)
A kérdésre válaszolva: Sok dolog lehet. Annyiféle magyarázat van erre, hogy végiggondolni is sok szerintem ^^' A legtöbb persze, feltételezés, és attól függ, miben akarunk hinni, és miféle "törvényeket" engedünk meg az elméletben működni. Nem derült ki, hogy ez mikor történt, de ha nemrég, akkor a helyedben várnám az eladóval való találkozást, ha már egyszer azt mondta, találkoztok még. :) Vagy akár a fehér macskát. ;) Meglehet, hogy akkor majd fény derül mindenre, és összeáll a kép. ^^ (Hú, de érdekel a dolog! ^^)
Ez tök jó, esetleg megírhatnál belőle egy könyvet is!
Így este jó volt olvasni, érdekes, hihető és mégis hihetetlen.
egyszer elnyaltam egy bélyeget.
egy ideig semmi, mondom biztos kamu volt.leültem, és böngésztem a HAARP -ról, montauk-projektről, idegen lényekről, összeesküvés elméletekről egy kicsit.
Egy idő után azt vettem észre, mintha én is benne lettem volna a szövegben és magamat olvasom a sorok között.
Így kezdődött, majd időutazáson, más bolygón, voltam, és betekintést nyertem a legmagasabb szintű kormánydöntésekbe, az összeesküvések megismerése miatt.
másnap bujdosva mentem még a villamos megállóba is, mert azt hittem a man in black levadászik engem is.
Tényleg jó leírás, úgy látszik tehetséged van az íráshoz. :) De igaz a sztori? A nagyon jó és regényes leírás miatt nem tudom eldönteni hogy csak kitalált történet-e, mert a valóságon alapuló döbbent leírások kicsit mások szoktak lenni.
De tegyük fel hogy igaz. Ebben az esetben nem időutazásról lenne szó, hanem pl egy dimenziókapuról. Amúgy nagyon sokféle kapu van, de a fizikai portálok jóval kevesebb számban. A kapuk többségét csak az asztráltesteddel tudod átlépni.
Nem kitaláltam, csak próbáltam minél jobban megfogalmazni, szavakat találni rá, érzékeltetni a történteket, nem pedig két-három mondatban összedobni, ahogy egyesek szokták hogy abból találgassanak az emberek hogy mi történt :)
Egyébként a történet megvan már 5 éves is, de folyton eszembe jut, aztán rátaláltam erre az oldalra és gondoltam megkérdem :) Nem nagyon szeretem a közeli barátokon kívül elmondani másnak, mert csak annyit mondanak rá hogy "sok volt a pia azon a kiránduláson" és megveregetik a vállamat. Pedig nem így van :) Nem tudom mi történhetett, de jöhetnek még válaszok, kíváncsi vagyok rá.
És mint írtam Tintagelben volt, itt a honlap jelöli is a helyet a térképen :)
Könyvet persze nem írok belőle, nem szándékom :)
kár hogy a sztori innen van:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!