Miért telik ilyen gyorsan az idö?

Ha "képben vagy", tehát tudatos vagy mindenre, ami körbevesz, más szóval elengedett figyelmedet árasztod a jelenedre, így te is "jelen vagy", amennyire csak lehet, akkor rengeteg minden történik a te valóságodban is. Ezt úgy mondják, hogy strukturálod az időt. Lehet ezt persze sokkal hasznosabban is, mint egyszerűen meglevő dolgokra figyelni, de figyelni természetesen arra is kell, amit teszel. Ha "munka" közben megengedheted magadnak, hogy a jó öreg elengedett figyelmet, jelenlétet is gyakorold, miközben teszed is, amit kell, akkor gratulálhatsz magadnak: ott kezded, ahova a mesterek érkeznek: meditálsz a hétköznapok minden percében, akár a nagyok... Mókás dolog, mert tényleg lehet itt kezdeni, nem kell hozzá Tibetben faggatóznod évekig.

Azt azért érdemes hozzátenni, hogy fordítva tapasztaljuk az időt, mint ahogy valójában van. Mármint nem visszafelé, hanem fonák látásmóddal. Ilyen hogy idő jó eséllyel nincs. Változások, azaz mozgások és átalakulások vannak, amik eseményekből állnak. Ezek az események tagolják a "mozdulatlanságot" hosszabb-rövidebb darabokra. Hogy mégis melyik darab mekkora, abban nagyon sokat segítenek nekünk atomi szintűtől egészen nagyon makroszintűig mindenféle periodikus és időben folytonos jelenségek, amikkel tudunk mértékegységet adni az időnek, és készíthetünk számtalan szerkezetet, ami időt mér több-kevesebb sikerrel. Az idő ettől még leginkább emberi fogalom, ami azért valljuk be, napi tapasztalaton alapulóan belátható, hogy létező dolog (ott a múlt, ott lesz a jövő, és most is folydogálunk előre benne, okoknak következményei vannak később, elindult folyamatok folytatódnak és befejeződnek, ciklikus jelenségeink egytől-egyig a jól kiszámítható ritmusban folytatódnak). Tehát létező dolog, csak valószínűleg önmagában (események, folyamatok, változások nélkül) nem létezne.

Úgy értem: az elme hajlamos úgy tekinteni, hogy az idő "folyása" teszi lehetővé, hogy az események elhelyezkedjenek valahol, de igazából egészen biztos, hogy az események és összefüggéseik definiálják. Merésznek tűnik, de igaz: ahol semmi (változás) nincs, ott idő sincs (nem értelmezhető).