Lehetséges hogy a mi világunk egy másik világ pokla?

"Nekem minden napom érdekes, tanulságos, egyik sem a szenvedésről szól. Hogy a tieid arról szólnak, az már a Te bajod, nem az enyém ;)"

Hát igen, kegyetlen leckék mutatták meg nekem, hogy mi is az igazság.

Te elhiszed, hogy boldog vagy. Majd rájössz, hogy ez nem igaz!:)

Szóval az ismétlődő születés és halál helye ez. De még most sem fogod föl, hogy megfogunk halni.

Milyen átmeneti boldogságot tapasztalsz?

Persze hogy meghalunk, előbb-utóbb mindenki és minden az enyészeté lesz, ez a természet rendje. DE:

1. Én ettől nem félek, mert tudom, hogy mindenképpen bekövetkezik. Legfeljebb ha ügyesen alakítom az addig tartó dolgokat, akkor később mint előbb.

2. Te miért félsz tőle? Téged a mennyország vár utána, szóval neked még kevesebb okod van félni tőle mint nekem materialistának, nem igaz?

3. Ha már egyikünk sem fél a haláltól, akkor meg mirefel ez a nagy felhajtás körülötte? :)

"Hát igen, kegyetlen leckék mutatták meg nekem, hogy mi is az igazság. "

Talán rossz lóra tettél. Talán nem volt szerencséd. Talán más közbenjárásának hatására sikerült így. De ez a Te dolgod, a Te életed, nem az enyém. Attól hogy a Te életed szar (volt/lett), az enyém még nem lesz ugyanolyan ;)

Az nem jutott még eszedbe, hogy ha szar az életed, arról csak Te tehetsz? Talán kevesebbet kéne a Bibliát, és többet az eszedet használnod ;)

"Milyen átmeneti boldogságot tapasztalsz?"

Érzésre valószínűleg ugyanazt, mint az összes többi ember, elvégre ugyanazon elemek alkotnak engem is, mint téged vagy mást, ugyanazok a hormonok dolgoznak az én testemben is, és ugyanazok a kémiai átalakulások zajlanak le bennem is. A DNS-ünk 99,9%-ban megegyezik, miért is éreznék mást, mint Te vagy bármelyik másik embertársam?

Hogy mik azok a momentumok, amelyek nekem örömet okoznak, boldoggá tesznek? Pl. megismerni egy olyan dolgot/valakit, amit/akit már régen szerettem volna. Megérteni egy olyan jelenséget, amelyet eddig még nem sikerült. Megkóstolni egy olyan ételt, ízt, amit eddig még sosem éreztem; esetleg az ízek egy olyan kombinációját, amelyhez ezeddig nem volt még szerencsém. Ellátogatni egy olyan helyre, ahol még sosem jártam. Úgy látni a napfelkeltét, ahogyan még azelőtt sosem. Megismerni valamit a természetből, amelyet addig nem ismertem. Felfedni egy titkot, és az így szerzett tudást megosztani másokkal. Barátokkal, barátnővel együtt örülni apróságoknak, akár egy bakinak, akár egy viccnek, akár csak annak, hogy létezünk, élünk, és egészségesek vagyunk.

Mi egyébről szólhatna még az élet?

Sceptic, feleslegesen téped a szád. Ezek fanatikusok, mint a sötét középkorban, ha ott áll a sarkon egy Suzuki, ezek akkor is azt mondják rá, hogy Ferrari, mert ezt szűrték le a kedvenc mesekönyvükből, vagy egyéb információforrásaikból.

Beszélj inkább a falnak, az előbb meghallgat! :)

G.

Én nem a haláltól félek, hanem attól, hogy elmulasztom, elpazarolom az életem.

Eltengődök úgy, hogy közben nem kutattam az igazság után.

Én szeretném megismerni magam. Mindenféle hazugságtól mentessen.

Lehet, hogy te most jól érzed magad, de ez meddig fog tartani?

De te jól érzed magad az illúzióban, hát legyél boldog vele!

Én betiltanám az összes vallást, a hívők nem mások mint agymosott rabszolgák akik vakon követik a Teremtőinket . Egyetlen igaz hit van : az ember hite, te magad vagy illetve válhatsz istenné ha önállóan gondolkozol . Ez minden faj végzete az istenné válás, vannak a fejlettebb fajok, akiket a primitívek isteneknek hisznek, és vannak ezek a primitívek (mint a mai keresztények, muszlimok stb) akik csupán szolgák és azok is maradnak . Ahhoz, hogy az ember istenné váljon egyetlen dolog kell : önálló gondolkodás, ne egy biblia vagy akármi könyv mondja meg, hogy mit tehetsz és mit nem . Nem maradhatunk örökké gyerekek akiknek mindig megmondják mit csinálhat, néha tűzbe kell nyúlni ahhoz hogy rájöjjünk : ez éget .

OM

"Én nem a haláltól félek, hanem attól, hogy elmulasztom, elpazarolom az életem."

Én ettől sem félek, nem vagyok megalomániás. Örülök annak amit el tudok érni (még ha egyszer majd a nővérkehívó gombja is lesz az), amit és akit meg tudok ismerni, amit meg tudok tenni. Ha most fejeződne be az életem, már akkor is azt mondanám: már ennyiért is megérte.

Másrészt, mit félsz ilyenektől, hogy elpazarlod az életed? Téged halálod után vár majd a mennyországbéli öröklét vagy mi, és onnan elvileg látni a Földet, az 'átmeneti időszakban sínylődő' embereket, így valószínűleg tovább gyűjtheted majd azokat az információkat is, amelyeket életed során nem sikerült. Tehát rád vár egy következő, mennyországbéli lét is, ahol pótolhatod majd azt, amit itt a Földön elmulasztottál; máris óriási fórral indulsz velem szemben, akinek csupán néhány vödör éhes kukac meg egy marék baktérium jelenti majd a véget. Szóval továbbra sem értem, mi a bajod az elmúlással :)

"Eltengődök úgy, hogy közben nem kutattam az igazság után. "

Ha hamis, légbőlkapott, alaptalan és bizonyíthatatlan "igazságok" után kutakodsz, akkor ne vedd zokon, ha valóban így is jársz.

"Én szeretném megismerni magam. Mindenféle hazugságtól mentessen. "

Nagyon helyes, ez mindenkinek joga. És szerintem mindenkinek önkéntes kötelessége is kéne hogy legyen. Sőt, alapiskolában kéne tanítani az önmegismerést. Ha magadat képessé válsz kiismerni, a többi ember már nem is lesz olyan nagy probléma ;)

"Lehet, hogy te most jól érzed magad, de ez meddig fog tartani? "

Nem végeztem jóstanfolyamot, de a tervek szerint halálom percéig. Ha pedig egyszer eljő az elkerülhetetlen, nem azon fogok keseregni amit még nem sikerült megismernem, hanem annak fogok örülni, hogy ami kijutott, az jó volt, és élveztem (csaknem) minden percét ;)

"De te jól érzed magad az illúzióban, hát legyél boldog vele!"

Köszönöm! De tényleg. És viszont kívánom neked, hogy légy boldog a ...

Most majdnem azt írtam, hogy légy boldog a valóságodban. De vajon mi a különbség a valóság és az illúzió között? Van egy egyetemleges valóság, amely nélkülem, nélküled is folyik a maga medrében. Erről az az etióp banántermesztő vagy venezuelai őserdőlakó tudna vélekedni, aki még Európáról sem hallott soha életében, nemhogy Magyarországról, vagy benne rólad és rólam. Esetleg az az aprócska alumíniumbolygó, ami innen négymilliárd fényévnyire kering egy névtelen, jelentéktelen, rég kihunyt csillag körül. Számára egyikünk sem létezik, tehát ha mindketten eltűnnénk, az számára a legapróbb változással sem járna. Ezen egyetemes valóság jól meghatározható törvények alapján működik, ezeket a törvényszerűségeket igyekszünk mi materialisták megismerni, feltérképezni, és olyan módon felhasználni, amely az ember, az emberiség javát szolgálja. Nem, a Little Boy Hiroshimára történő ledobása sem a tudósok ötlete volt...

Szóval a világ megvan nélkülünk is. Eddig is megvolt, ezután is meglesz, és köszöni, jól van :)

Tehát létezik egy általános, egyetemleges világ. Aztán létezik mindenkinek egy saját, egyéni világa, amiben él, létezik. Ez a valós világnak azon része, amely kapcsolatba kerül veled, amely teret ad neked, amely teret elfoglalod a világból. Eme világnak Te vagy az irányítója, Te határozod meg a vezérelveket, a törvényeit, Te állítod fel a szabályokat, és Te döntöd el, hogy tartod-e magad hozzájuk vagy sem. Ha jól állítod fel a szabályokat, akkor a lehető legnagyobb életteret tudod magad részére biztosítani a valós világból, úgy, hogy közben minél kisebb életteret veszel el mások elől. Ismerős? "Élni és élni hagyni." Ez az én vezérelvem, és tartom is magam hozzá, amennyire csak erőmből telik és/vagy a körülmények engedik. Néha úgy érzem, hogy az egész világ az enyém, miközben senki elől nem veszek el egy centi életteret sem. És amikor ez tudatosul is bennem, akkor nagyon jó érzéssel tölt el :)

Nem mondom, hogy nincsenek gondjaim, problémáim. Nekem is ugyanúgy megvan a magam keresztje, mint neked, vagy bárki másnak. Aki mást mond, hazudik, vagy nem épelméjű. De hogy megoldjam a problémáimat, rátaláljak a helyes útra, ahhoz nincs szükségem irányítóra. Nincs szükségem egy felsőbb hatalom meglétére, úgy érzem, önerőmből is képes vagyok minden gondomat megoldani, minden helyzetet megfelelően kezelni, mindig meglátni a megoldást, a kivezető utat. Ezeddig sikerült, és továbbra is bízom benne, hogy sikerülni fog.

Szóval illúzió vagy valóság? Valóság vagy illúzió? A Te világod számomra illúzió, az enyém számodra az. Szerinted létezik egy felsőbb hatalom akinek keze irányítja életünket, szerintem az az irányító kéz ott figyel mindenki alkarja végén. Szerinted az embernek szükséges a vallás, az istenhit, én viszont inkább magamban hiszek. Melyik a valóság, melyik az illúzió? Ki hivatott ezt eldönteni? Ki képes ezt eldönteni?

Én mindenesetre jól érzem magam, bízom magamban, a képességeimben, az eszemben és az erőmben. Eddig bejött, működött; ezután pedig már 30 év tapasztalata is belép a képletbe. Hogy ez illúzió-e? Lehet. Nevezd így ha akarod - nekem ez maga a valóság. A saját világom. De tetszik, határozottan tetszik, úgy szép ahogy van, én meg vagyok vele elégedve :)

Nos, akkor jó szórakozást, én mindenképpen élvezem! :)

G.

"Találkoztál már egy igazán jó emberrel?"

Találkoztam már sok jó emberrel. Hogy közülük melyik volt igazán jó, azt nem tudom. De maga a "jó" szó erősen szubjektív: aki számomra az, nem biztos, hogy mindenki más számára is az. Sőt, biztosan akad legalább egy ember, aki szerint egy adott ember legalább annyira rossz, mint amennyire számomra jó. Az éremnek mindig két oldala van :)