Mi a közös bennük, Isten, Tao, Kozmosz?

Isten magyarázatába most nem mennék bele. Tao Te King-et olvastad? Weöres Sándor fordítását tudnám ajánlani.

"Az út, mely szóba-fogható,

nem az öröktől-való;

a szó, mely rája-mondható,

nem az örök szó.

Ha neve nincs: ég s föld alapja;

ha neve van: minden dolgok anyja.

Ezért:

aki vágytalan,

a nagy titkot megfejtheti;

de ha vágya van,

csak a dolgokat szemlélheti.

E kettő mögött közös a forrás,

csupán nevük más.

Közösségük: csoda,

s egyik csodától a másik felé tárul

a nagy titok kapuja.

2

Mikor a szépet megismerik,

felbukkan a rút is;

mikor a jót megismerik,

felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

nehéz és könnyű megalkotja egymást,

hosszú és rövid alakítja egymást,

magas es mély kulcsolja egymást,

sok hang összeolvasztja egymást,

korábbi s későbbi követi egymást.

Ezért a bölcs

sürgés nélkül működik,

szó nélkül tanít,

nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,

alkot, de művét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik,

beteljesült művét nem félti,

s mert magának nem őrzi,

el se veszíti."

Azt amúgy nekem se tanították irodalom órán, hogy Weöres Sándor nem csak kiváló költő volt, hanem bölcs is.

Itt elolvashatod az egész Tao Te Kinget:

[link]