Ti nem érzitek, hogy több is van az életben?

de hát több is van benne

amennyit még beletöltesz

nehéz egyedül! ahova megy az ember mindenhol rtl klubon nevelkedettekkel találkozik. még a szüleim is azok. hiába mondod,hogy ne nézze!

elszakadtunk a gyökereinktől mi emberek,amikor elkezdtünk városokba költözni. onnantól hanyatlunk.

keleten még kicsit jobb a társadalom. oda érdemes még költözni pár évig. (nem szabolcsban,hanem a távol keleten:)

3as voltam/vagyok

ne legyetek már ennyire meleankólikusak

inkább szotyizzatok :)

Általános dolog, hogy mi próbáljuk élni az életet, miközben az életnek kellene élnie minket. (ne akard szó szerint értelmezni, de ez még nem is olyan rébuszos)

Az idő él minket, miközben nekünk kéne lennünk az időnek.

Feláldozunk mindent azért, hogy megváltoztassunk dolgokat, miközben tehetnénk azért, hogy a dolgok jobban alakuljanak, és ne kelljen őket folyamatosan megváltoztatgatni. (megpróbálni)

Folyamatosan a természet ellen szegülünk, mert mi emberek azt gondoljuk hogy :

A föld értünk van.

Minden állat értünk van.

Minden növény értünk van.

A tudomány is értünk van.

Minden értünk van.

Ebből az ember azt a még durvább következtetést is levonta, hogy ő természeten felül áll, kívül áll. Azt hiszi, hogy a természet egy játék csupán, lehet kémiával, meg egyéb dolgokkal játszani is vele. (bomba készítéstől kezdve a legmerészebb dolgokon át)

A földet kifosztjuk, az állatokat teljesen saját érdekeink szerint megváltoztatjuk, a földet totálisan kiraboljuk. A természet rendjével teljesen ellentétesen csinálunk dolgokat.

Majd ezek után mit látunk? Betegség, kataklizmák, pusztítás, félelem, háboruk, éhezés, fosztogatás.

Tehát láthatjuk, hogy a természet nem hagyja magát, próbál minket jobb belátásra bírni, mi mit teszünk? Újból harcolunk ellene, anti biotikum, vegyszerek, stb.

Harcolunk még saját magunkal is, mi akik "intelligensek" vagyunk, írtjuk saját fajunkat, amire egy állat se hiszem, hogy képes. De mi igen.

Ezek után kérdezem én, ti nem érzitek, hogy az emberiség mindent kiaknázott már, ami csak rossz lehet? Nem lehetne egyszer a jó útra térni ?

Dehogynem. A Föld egy csodálatos hely, amit jól elrontottunk magunknak. (Pontosabban - amíg nem tesszük teljesen tönkre - továbbra is csodálatos, de az ember csak minimálisan tudja értékelni és élvezni a szépségét, lenyűgöző voltát.)

Rabszolgasorba taszítottuk saját magunkat. Az alkalmazott a főnök rabszolgája, a főnök a cégé, a bróker a gazdaságé. De vannak "hétköznapibb" rabszolgák is. Van, aki egy házé, egy családé, a hobbijáé, az alantas vágyaié.

Nem ismerjük fel, hogy mindez csak illúzió, a rabszolgasorsnak semmilyen valódi oka nincsen! Ez persze nem azt jelenti, hogy egyről a kettőre fel lehetne számolni a jelenlegi rendszert, és minden ember paradicsomi körülmények között élhetne. Ez a hajó már elment, túlnépesedés van, és a népességet valahogy el kell tartani. Az anyagi javak eloszlása viszont rendkívül egyenlőtlen, és a létfenntartáshoz tulajdonképpen szükségtelen is, hiszen közmegállapodáson alapul, a pénz önmagában értéktelen. Még mindig el lehetne osztani úgy a javakat, hogy jutna is, maradna is mindenkinek.

A másik tévképzet, hogy az embert az anyagi dolgok teszik boldoggá. Óriási tévedés. Volt, amikor én is azt hittem, hogy egy "drága" utazás, tárgy, tv-műsor stb. tesz boldoggá. Ideig-óráig valóban tud élményt nyújtani, de mikor visszagondolok arra, milyen korszakban voltam a legboldogabb, akkor kettő ugrik be. Közös pontjuk, hogy egyikben sem volt sok pénzem, viszont rengeteg szabadidőm volt, és olyanok vettek körbe, akik szeretnek.

Az életben ennél sokkal-sokkal több van, mindenkinek van valamire tehetsége, lehetősége viszont csak nagyon keveseknek, hogy ki is bontakoztathassák azt. Vagyis: mintha mindenki egy céllal születne, de csak töredékük tapasztalhatja meg, 95%-nak marad a rabszolgalét (illetve hobbi és egyéb szinten való pótcselekvés, mint kompenzáció).