Ez most mitől lehet?

Én egy olyan családban nőttem fel, ahol szinte mindenki nagyon komolyan foglalkozik az ezotériával, de én nem igazán akartam hinni benne, nem akartam foglalkozni vele. Kisebb koromban egyedül a szellemekben hittem, mert szinte az egész életemet végig kísérték a megmagyarázhatatlan történések és sokszor láttam is őket. Mikor elkezdtem serdülni sokszor jártam a temetőbe is, mert valami furcsa vonzást éreztem és szinte magától vitt arra a lábam és nem is nagyon tudtam másra gondolni, míg oda nem értem, bár csak céltalanul bolyongtam és olvasgattam a sírfeliratokat, mégis valamiféle függőség alakult ki bennem. Néha meg tudtam mondani, hogy hol vannak szellemek körülöttem és melyik milyen szándékú, illetve mit szeretne. Egyszer például álltam az egyik sír előtt, ahol apa és fia voltak eltemetve és éreztem, hogy ott van "valaki" közülük és nem örül neki, hogy ott állok és azt akarta, hogy menjek el onnan. Mikor arrébb mentem megnyugodott és megszűnt ez az érzés. Mikor évekkel később a mostani házunkba költöztünk és saját szobám lett, megint kellemetlen dolgok történtek velem. Például egy ideig hajnalban mindig ugyan abban az időben keltem fel és volt, hogy egyszer csak kinyitottan a szemem, teljesen éber voltam és láttam, hogy a 2 szobát elválasztó ajtónál áll egy kisfiú, aki nagyon hasonlított az öcsémre, el kezdtem mondani neki, hogy hagyjon békén, menjen vissza aludni, késő van. Akkor rám nézett a gyerek és láttam, hogy nem az öcsém. Nagyon furcsán nézett rám, és gonoszul vigyorgott, mintha elgondolkozott volna rajta, hogy érdemes-e velem foglalkoznia, aztán elindult a fal felé, ahol a tükröm lógott én pedig kiabáltam és a nővérem jött át, megnézni, hogy mi van velem, mint kiderült mindenki aludt és a kiabálásomra keltek fel. Én pedig teljesen meg voltam fordulva az ágyban takaróstól mindenestől. Aztán pár nappal később egy magas, arc nélküli, meghatározhatatlan nemű óriás, fehér ruhás, hullámos szőkés hajú alak állt az ágyam mellett mereven és ökölbe szorított kézzel nézte a tükröt. (Ekkor is teljesen ébren voltam.) Hallottam fényes nappal a tükör mellől a falból morgást, ajtónyikorgást este és fura szagok, illatok terjengtek néha a levegőben. Sütemény szag, macskaeledel, tojás, stb. A rádióantenna letört a rádióról és lerepült az asztalról, ekkor nem voltam egyedül,mindketten láttuk. Néhány tisztító szertartás után és miután eladtam a tükröt, kezdtek megszűnni a dolgok, de úgy érzem, nem múltak el teljesen. Mostanában pedig néha késztetést érzek arra, hogy megtegyek dolgokat ( de ennek semmi köze a szellemekhez, vagy valami ), mintha sugallatok lennének. Pl, hogy csináljak saját kezűleg jóskártyát, és jósoljak egy adott személynek vele. Ez az érzés is heteken át üldözött, amíg nem jósoltam neki, vagy már kb 4 hónapja munkanélküli vagyok és ma reggel arra ébredtem, hogy a reménytelennek tűnő helyzetemben az őrangyalom segítségére van szükségem. ( Eddig az angyalokkal sem foglalkoztam ) Tudtam, hogy szükségem van füstölőre és fehér gyertyára és azt is tudtam, mit kell mondanom neki. Mikor elkezdtem csinálni, megmagyarázhatatlanul boldog lettem és sírtam. Viszont közben, mikor elmondtam a kérésemet, elkezdtem nyugtalan lenni és félni, nem mertem csukva tartani a szemem. A magam elé képzelt angyal pedig mintha megtámadott volna, de nem tudom, hogy ezt csak a félelem érzet miatt hallucináltam-e be, aztán mikor befejeztem, úgy éreztem, mintha nem mernék felállni az ágyról, mert amíg ott ülök és a kezemben van a gyertya, biztonságban vagyok. Végül csak felálltam, de legszívesebben kirohantam volna a szobából. Aztán kb 2 perc múlva egy hangrobbanástól úgy megijedtem, hogy ki is rohantam. Anyu segítségét kértem, de nem igazán vett komolyan, el sem akartam neki mondani, mit csináltam, mert valahogy mindig idegesítő tanácsokat ad és mintha nem értene meg. Mondta, hogy olvassam el Jézus tanításait, de engem valamiért idegesít az egyház és a keresztény vallási dolgok. Egyből ideges lettem, pedig sejtem, hogy igaza van, de nem szeretnék utánanézni. Átjöttem a szobámba és hirtelen nagyon dühös lettem a semmitől és mintha a füstölő illata is, ami először kellemes volt, most fojtogatott volna és iszonyú büdös lenne, anyut pedig látni sem akartam és a kedvem is elment az egész ezotériától. Szerintetek miért nem tudom elfogadni azt soha, amit ő mond nekem és miért jött rám a félelem, miközben segítséget kértem az angyalomtól? És miért történnek ezek a fura dolgok velem? Annak lehet valami oka, hogy félek a tisztító zenétől és a szertartásoktól? ( nem, nem beszéltem be magamnak, hogy meg vagyok szállva :D) Hiába próbálok nem tudomást venni az ezotériáról, mintha kergetne.