Össze lehet egyeztetni ezt a kettőt?

Mindkét dolog elengedhetetlen a harmonikus élethez.

Van, mikor a spontán dolgok jobban esnek, mint az előre eltervezett dolgok. ha mindig valami rossz történik velünk, akkor nem vagyunk az utunkon.

Ezzel egyet értek (4). Én régebben úgy képzeltem el az életutamat, hogy van egy magas , ismeretlen hegy, és fel kell mászni a csúcsára. Vannak ösvények, amik felfelé vezetnek, de nem tudom, melyiken induljak el, melyik visz a csúcs felé (van, amelyik csak a hegy gerincén körbe körbe fut). Elindulok az egyiken, keresztezi a másik, és olyankor megtorpanok, elgondolkodom. Választanom kell. És olyankor elképzeltem, hogy felnézek a hegy csúcsra, és megfigyelem, melyik ösvény vinne feljebb (előrébb), még akkor is ha nehézkesebbnek tűnik...És aztán rájöttem:

a legtöbb út felvisz, csak van ami kerülővel, van, ami meredekebben...

Sokszor volt olyan az életemben, hogy a nehezebb és hosszadalmas utat választottam, a rövidebb út helyett. Aztán teltek az évek, és visszanézve rájöttem: ugyanoda lyukattam ki, csak egy nagy kerülővel :D

Sors=végzet, elkerülhetetlenül bekövetkező dolgok.Tehát logikus, hogy akár a józan eszedre , akár az ösztöneidre hallgatsz, ha létezik olyan, hogy sors, akkor így is úgy is bekövetkezik, aminek be kell következnie.Hit kérdése, én magam részéről nem hiszek semmiféle előre elrendelt sorsban.Az ösztönös megérzésekkel és a józan ésszel is meg kell tanulni jól sáfárkodni, akkor szerencsésebb lehet az ember.A sodrósás sosem jó, inkább a tudatosság célravezető.Többnyire minden ember életének van egy fénypontja, vagy olyan alkalmak, mikor az élet tálcán kínál valami jó lehetőséget.Sokan ilyenkor nem veszik észre a lehetőséget, vagy nem kérnek belőle, később pedig megbánják, amikor már késő.

A jót el kell fogadni.A rosszat pedig lehetőség szerint megelőzni, vagy javítani rajta.

Kérdésedről eszembe jutott egy idézet is:

"-Mester!Hogy találhatnám meg az utamat?

-Ott van a lábad alatt!"