Egyeseknek miért sikerül minden, másoknak pedig semmi?

Sikeres ember : talpraesett és nem fél semmitől, belevág mindenbe http://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__karrier-fi..

Sikertelen : fél mindentől, mindenbe a rizikót, veszteséget nézi.

"Akinek van adnak neki hogy még többje legyen .Akinek nincs az is elvétetik tőle amije van ."bibliai idézet."

EZ NEM MÁS MINT A HÁLA.A HÁLA IMA A LEGNAGYOBB IMA.ADJ HÁLÁT ÉS MEGVÁLTOZIK AZ ÉLETED .HA NEM ADSZ AKKOR IS MEGVÁLTOZIK DE ANNAK NEM ÖRÜLÜNK.EZ ÍGY VAN.EGY NAPON NAGYON SOK MINDENÉRT LEHETSZ HÁLÁS .GYAKOROLD ÉS MEGLÁTOD A HATÁSÁT.HA LEHET SZÍVBŐL TEDD .AMIT ISTEN MEGIGÉRT AZ ÚGY IS VAN.ÉN ÍGY ÉLEK.HÁLÁS VAGYOK ISTENNEK HOGY MOST IS SEGÍTHETTEM.GONDOLKODJ POZITÍVAN .A GONDOLATAIDDAL TEREMTESZ ÉS AZT KAPOD AMIT TEREMTESZ.FIGYELJ ERRE. ADJ HÁLÁT EZÉRT AZ INFORMÁCIÓÉRT IS.MEGFOGOD LÁTNI HOGY MÉG TÖBB SEGÍTSÉGET FOGSZ KAPNI HOGY KÖNNYEBBEN VEDD A RÁD VÁRÓ FELADATOKAT MEGLÁTOD A MEGOLDÁST.SOK SIKERT ISTEN HOZZON ÁLDÁST ÉLETEDRE.

Egyesek miért nem hajlandók árnyaltabban gondolkodni, mint fekete vagy fehér? Nincs se olyan, hogy minden sikerül valakinek, se olyan, hogy semmi. Erre egyszerűen 0 az esély.

Olyan van, hogy többnyire eléri, amit akar, és olyan is, hogy jól kockáztat, tehát hosszú távon gyarapodni fog, mert nem tesz túl sokat fel egy lapra, és nem pisál maga alá, ha eszébe jut, hogy valami azzal járhat, hogy kicsit be kell húzni a szíjat. Aki vagyonos, az legelőször arra jött rá, hogy a vagyon az a jövedelem, amit nem költesz el. Tehát akármilyen keveset keres, tesz félre, és nem költi el. Ha jobban keres, akkor inkább befektetésekben nyugtatja a tartalékait. Ha valaki a céljait éri el szinte kötelezően, akkor az első, amit megtanult, hogy a szerencse nem automatikusan jár, hanem esélyt kell adni neki, nem is kevésszer. Kísérti a sorsot, jó értelemben. Ha valaki gyarapszik és gyarapszik, akkor az eddigiek mellé azt is megtanulta, hogy mi a közepes kockázat, és hogy vezet hosszú távon exponenciális növekedéshez. Az ilyen ember réges-rég ötletek és lehetőségek közt tervez, és nem a határain és a sérelmein mereng. Tud veszíteni, nem követeli azt, ami nem lehet az övé: inkább a realitás talaján marad, a valódi lehetőségek érdeklik. A legtermészetesebb számára, hogy téved időnként, és szán időt a tanulságok megértésére. Nem egoista, nem szorul rá, hogy fényezze magát, vagy hogy fenntartson magáról bármilyen látszatot. Gyarló ember, és kész. Legjobb tudása szerint teszi amit tehet. Boldog is, hogy nem önmagában áll a pénzhegyen, és sosem mulasztja el közölni, milyen remek dolog ennyi jó emberrel együtt dolgozni. Boldog, mert osztozhat velük a hasznon is, és mert rengeteg család élhet igen jól végső soron az ő csökönyös tenni akarásának köszönhetően is.

Az emberek nagy hányada épp hátraarcban éli le az életét, és még csak közelébe se kerül legalább egy ilyen csapatnak, ahol a meló egy nagy közös öröm, ahol nincs sértődés, nincs áskálódás, kölcsönös a tisztelet beosztástól függetlenül... Aki nem ilyen, sőt, el se hiszi, hogy ilyen létezhet, az egyértelműen fel se figyelne az esélyre, ha felbukkanna előtte. Zseniális kifogásgyárként utasítaná el a reménysugarat, ha felbukkanna előtte. És jól is teszi, ha nem gabalyodik belé jobban, mert csak szégyent hozna magára a szokásos észjárása szerint ténykedve egy egyszerű, derűlátó társaságban. Rossz esetben be is vonna egy-két arcot a hülyeségbe, mielőtt kiadnák az útjukat.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a nagy közös jóság olyan szintje, amit vázoltam, fehér holló gyakoriságú errefelé, így hát marad a keserű hozzáállás. Persze mindent nem láttam, tévedhetek is. :) Mellesleg rajtam nem múlik, és simán hihetőnek tartom, hogy kevés emberen múlik ez igazából... Hogy mégsem általános a konstruktív, egészséges légkör, az valószínűleg hitbéli meggyőződésen alapuló, mélyen gyökerező okokból van így. Fő ok talán az, hogy a legtöbben el se hiszik magukról, hogy képesek lennének higgadtan, bölcsen, nyitottan, átlátva az egészet, egyszerűen építeni valamit, ami nem kis dolog. Ne a szocializmus meg az mlm biznisz építése jusson az eszekbe, ha szabad kérnem! Emberi tartásról beszélek, nem pótcselekvésekről. Önazonosságról, nem szerepekről. A tényleges siker talán ez is. A többi siker már csak következmény. Nem tudom, én is csak a szárnyaimat próbálgatom még...

Egyszerű: a sikeres ember azért sikeres, mert csak halad előre és nem hátrál meg, de tudja mit tesz. Csak a sikerekkel foglakozik, ha nem jön össze valami akkor nem azon rágódik, hanem megy tovább hogy kijavítsa.

A sikertelen úgy kezd bele hogy ez se fog menni, ezért megtorpan a felénél. Könnyebb számára elfogadni hogy nem megy mint harcolni hogy sikerüljön. Ebből fakadó sok sikertelensége miatt nem veszi észre az apró örömöket és ki sikereit, amik jobbá tennék az életét.