Az ember megöli önmagát. Mit gondoltok az alább írtakról?
Gyakran gondolok arra, hogy jobb lenne ha öngyilkos lennék. Az emberiség ettől nem változna meg, de én egyedül nem tudom megváltoztatni a világot, de úgyanígy nem tudja megváltoztatni 1 millió aktivista sem. 20 éves vagyok, és sorra jövök rá egyértelmű, de sokaknak fel sem tűnő képletekre. Látom, a mocskot, látom, hogy a Föld a nagyhatalmak és a gazdaság kezében van, rabszolgák vagyunk. Sorra kerülnek előtérbe számomra az emberi-hibák. Minden, amiben valaha hibázott az ember, amit elrontott, és amit már vagy nem tud, vagy nem akar megjavítani. Látom, hogy az ember a saját felsőbbsége és egoizmusa hibájába esett, kisajátította a kiseb állatokat és ezzel az ő életét ill. jövőjét is elrontotta. Látom, hogy az ember túlszaporodott, mert oly mértékben fél a haláltól. Félsz a haláltól? Nem baj, kikúrálunk a betegségedből! Félsz a haláltól? Félj csak tovább, és nézd a buta reklámokat! Félsz a haláltól! vegyél egy kis ránctalanítót!... Rettegek az emberiségtől, mert saját magát rántja pusztulásba, és ezzel együtt más élőlényeket is elpusztít (nem az élelemszerzésre gondolok). Kilépek az utcára, és látom, hogy sorvad el a Föld.
És most a legújabb dili: Mars utazás a közeljövőben!
Szóval én egyre gyakrabban érzem azt, hogy meg kéne öljem magam, mert nem tudom elképzelni, hogy itt éljek még vagy 40 évet. Szeretnék elmenni bárhova, ahol nem látom ezt. Egy hegyre, vagy bárhová ahol nem találnak meg. Tudom, hogy magamnak kell majd vadásznom, ez az egyetlen amitől félek egy kicsit. Nem magától a vadászattól, hanem az utána következő teendőktől a tetemmel. De nyilván ez is megszokható. Éhes leszek, és fázni fogok, de az igazi javak a lélek erejében lakoznak. Én egész eddigi életemben ettem és melegedtem, sőt még kapcsolatokat is alakítottam, még sem lettem boldog. Viszont tapasztalat útján tudom, hogy mi az, ami a boldogsághoz vezet. És az nem a gazdaság béklyóiba kötve, az aszfalt dzsungelben van.
Én valóban tervezem, hogy elmegyek innen a bánatba. Még senkinek sem mondtam. Bátorság kell ahoz, hogy szembenézzek az engem körülvevő emberekkel és megmondjam nekik, hogy elmegyek, nem tudom hová, és ne akarjanak megkeresni. Magányosan is elindulok, de azért egy társnak is örülnék. Úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között két ember ezerszer töbet tanulhat egymástól, mint eddig bármikor, és valóban odafigyelhetnek egymásra.
válasza:Gondolj arra: ha itt hagyod a világot, még azzal a szemernyi eséllyel is kevesebb marad hátra a megjavítására, amit te jelentettél. Ez csak menekülés, és ha már az egoizmust szóba hoztad, hát... önző dolog.
Nem azért vagy itt, mert véletlenül megszülettél. Minden ember létének oka van, és mindenkinek feladata van, ha mégoly apró és jelentéktelennek tűnő is.
"Gondolj arra: ha itt hagyod a világot, még azzal a szemernyi eséllyel is kevesebb marad hátra a megjavítására, amit te jelentettél."
Még ötmillió ember sem tud mit csinálni, nem hogy én. Ehez globális változás kéne.
válasza:"Ehez globális változás kéne."
Oké, de szerinted ki indítja el a globális változást? Te, én, és a többi ember a kicsi, közvetlen környezetében. Nem mondtam, hogy máról holnapra történik meg, többszáz évig is eltarthat. Sőt, éppen ez van folyamatban többezer éve, igaz, nem mindig "jó" irányban, de változik.
válasza:Miért csak a rossz dolgokat látod?
Ez a te bajod, hogy csak a rosszat látod.
Ebben a világban nincs jó?
Ez csak felfogás és nézőpont kérdése.
Ha a rosszat keresed azt találod ha a szépet és jót, azt látod meg, én erre ennyit tudok neked mondani.
válasza:Az embert egy nála jóval bölcsebb intelligencia teremtette meg.Istennek szokás nevezni.Nos, úgy lenne igazán szép és értelmes célra vezető az emberi lét, ha ez a bölcs intelligencia irányítana közvetlenül minket, nem pedig mi emberek akarnánk irányítani, uralni egymást és a világot.De az ostoba ember anno úgy döntött, majd ő egyedül boldogul!Nos, most az emberi lázadás és önfejűség következményét láthatod, ami valóban nem túl szívderítő.
Az emberiség a földön kb olyan, mint egy magára hagyott csoport az oviban...
A világot nem fogod tudni megváltoztatni, az még sajnos egy darabig ilyen marad.Célszerűbb lenne, ha nem figyelnéd annyira az embereket és nem foglalkoznál olyan dolgokkal, amik nem rád tartoznak és amin úgysem tudsz változtatni.A magad kis világát szépítgesd, azzal foglalkozz.Hiába költöznél el egy erdőbe remetének,az sem lenne jobb.Legalább is, egyedül nem sokáig húznád valószínűleg.Lehet, hogy hamarabb levadászna egy vadállat, mint te őt.
válasza:Értem a kiábrándultságod okát, de szerintem nem muszáj ennyire drámaian kezelni ezt a dolgot.
Attól még, hogy ilyen "romlott" a világ, nem muszáj a te életednek is olyannak lennie. Én a következőképpen gondolkodom:
- a célom az, hogy minél boldogabban éljek és hogy mindig "jobb" legyek;
- ami engem érint, amin tudok változtatni, amire tudok hatni, azzal foglalkozom;
- ami nem rajtam múlik, amin nem tudok változtatni, azt a lehető leggyorsabban elfogadom és nem aggódom, nem panaszkodok miatta. (példa: érdekel a politika és a gazdaság, olvasok is róla, de sosem állok neki politizálni és szidni ezt vagy azt);
- megpróbálok örülni a kicsi dolgoknak. Az apró jó dolgok, amiket általában észre sem veszünk, nagyon is sokat számítanak;
- nem panaszkodom. Rettentően kiábrándító, hogy az emberek nagy része semminek sem örül a hétköznapokban, viszont folyamatosan panaszkodik, hogy neki mennyire rossz. Ha panaszkodok, az mindenkinek rossz;
- optimistán, pozitívan gondolkodom, mert pesszimistának lenni semmi értelme.
Összefoglalva: szerintem egészségesebb arra törekedni, hogy magad körül alakítsd ki a harmóniát.
Az, hogy el akarsz szakadni ettől a világtól és a természetben élni, szerintem jó dolog, és próbáld is ki, ha tudod, de csak egy időre. Nem látom értelmét a végleges lelépésnek.
Az öngyilkosság pedig hülyeség. Semmit sem nyersz vele, viszont mindent elveszítesz.
válasza:Támogasd az olyan humanista törekvéseket, mint a feltétel nélküli alapjövedelem, a demokrácia, a liberalizmus, és az egyéb társadalmi progressziókat. A tudományos életút, a művészet vagy a meggazdagodás (a közhiedelemmel ellentétben ehhez tudás kell, nem tőke, és a folyamat közben is megszerezhető) mellett ez az egyetlen legitim életcél, amit ember kitűzhet maga elé. A vallás és a hazafiasság, hazaszeretet csupán azt a célt szolgálja, hogy az emberekből könnyebben megvezethető, azaz keveset panaszkodó, keményen dolgozó jó munkásember váljon. Az önbecsapást jobb minél távolabb elkerülni.
Amúgy elég jól látod a helyzetet, de vedd hozzá az átlagember lustaságát is, amiért hagyja, hogy kihasználják.
Alapíts egy nagyratörő startup-ot (többet, ha az első nem jön be), dolgozz és élj pár évig a befektetők pénzén, majd a hamar bekövetkező cégeladás után a megsokszorozott tőkét fektesd be, a tőkejövedelemből pedig járd be a világot (jobb mint egy hátizsákkal a hátadon...), ismerj meg kultúrákat, országokat, városokat, embereket. Ha a feltétel nélküli alapjövedelem megvalósul a következő 1-2 évben, akkor még könnyebb lesz. Az pont elég szuper dolog ahhoz, hogy gyökeres változásokat hozzon a felfogásban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!