Nem könnyebb meghalnia annak, aki mind e nemes érzelmektől, tulajdonságoktól mentes?

Valahol igazad van, de szerintem az életnek nem szabadna arról szólnia, hogy a halál majd minél könnyebb legyen. Az életben nyomot kell hagynunk, kötődni dolgokhoz, személyekhez, hogy majd úgy emlékezzenek ránk, hogy az életnek éltünk és nem a halálnak.

Pl. ha családod van (lesz), akkor neked talán jó, ha nem kötődsz hozzájuk, vagy nem érzed magadénak a problémájukat, de biztos jó az nekik is?

Ezért nem vagyok híve pl. a teoizmusnak, mert (amennyire értem) az épp arról szól, hogy ne lovalljuk bele magunkat semmibe, ne kötődjünk senkihez és semmihez, csak sodródjunk, és az ad majd valami lelki békét. De azért gondoljunk bele, hol tartana ma a világ, ha mindenki így állt volna a felmerülő problémákhoz. :)

"teoizmus"

Bocsánat: taoizmus.

"

Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés.

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

S fegyvert ragadva véget vet neki?

Meghalni – elszunnyadni – semmi több;

S egy álom által elvégezni mind

A szív keservét, a test eredendő,

Természetes rázkódtatásait:

Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.

Meghalni – elszunnyadni – és alunni!

Talán álmodni: ez a bökkenő;

Mert hogy mi álmok jőnek a halálban,

Ha majd leráztuk mind e földi bajt,

Ez visszadöbbent. E meggondolás az,

Mi a nyomort oly hosszan élteti:

Mert ki viselné a kor gúny-csapásait,

Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét,

Utált szerelme kínját, pör-halasztást,

A hivatalnak packázásait,

S mind a rugást, mellyel méltatlanok

Bántalmazzák a tűrő érdemet:

Ha nyúgalomba küldhetné magát

Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket,

Izzadva, nyögve élte fáradalmin,

Ha rettegésünk egy halál utáni

Valamitől – a nem ismert tartomány,

Melyből nem tér meg utazó – le nem

Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a

Jelen gonoszt, mint ismeretlenek

Felé sietni? Ekkép az öntudat

Belőlünk mind gyávát csinál,

S az elszántság természetes színét

A gondolat halványra betegíti;

Ily kétkedés által sok nagyszerű,

Fontos merény kifordul medriből

S elveszti „tett” nevét.

"

:)

Halihó,

bizony mondom hogy minden az életedben megvalósított nemes minőség javítja a halálod élményét...sőt életed legszebb pillanata lehet a halál pillanata.

De ami még ennél is fontosabb hogy a köztes létet mennyországként fogod megélni nem pedig pokolként merthogy nincs halál csak fejlődési ciklusok és a munka végeztével : Megszabadulás.

Meg ne rezzenj a bizonyosságban hogy a fenti erények GYAKORLATI hasznot hoznak neked és a világnak.

csoki :)

T :)

A nemes jellemzőket ki kell fejleszteni, miközben nem érdemes ragaszkodni hozzájuk vagy azonosulni velük.

A test olyan, mint egy céges autó - bizonyos feladatra kapod, nem azért, hogy gyorsulási versenyt játsszál vele az autópályán. A teáltalad felsorolt tulajdonságok azt segítik elő, hogy minél hatékonyabban használd, hogy elkerüld a baleseteket, hogy ne pazarold az üzemanyagot. Amikor meghalsz, akkor leadod a céges kocsit, és hazamész busszal (és jó esetben nem kapaszkodsz ehelyett a kormányba, és kiabálod, hogy "a kocsimat akarom").