Akik elkezdtetek spirituális úton járni: mi változott az életetekben?

Kedves okean, ne vedd már úgy a szívedre, látom, kezd elszivárogni az a fenenagy humorérzéked. :D Azt meg egy szóval nem mondtam, hogy magas szellemi szinten lennék. :D

Utolsó előtti: köszönöm, lesz majd akkor néhány kérdésem a témával kapcsolatban. Köszi. :)

Ezek a felsorolt dolgok (facebook, tv) annyira meghatározzák az emberek, főleg a fiatalok életét, hogy akik ezeket nem használják, sokmindnenből kimaradnak, olyanokból, amik nem feltétlenül hasznosak, de mindenképpen közbeszéd tárgyát képezik. Ha valaki nincs képben ezekben, úgy érezheti magát, mint egy marslakó, aki véletlenül idetévedt, és nem érti, hogy a többiek miről beszélnek, mi foglalkoztatja őket, milyen a világképük. Régen is volt ilyen, hogy megvolt pl a fiatalok kis sajátos világa, de most már ez olyannyira kiterjedt, hogy szinte mindenki ebbe a (már nem is olyan kicsi) világba tartozik. Nem panaszkodás képpen írom, mert van facebookom, de csak ritkán használom. Múltkor voltak itt vendégek, és gőzöm nem volt, hogy a 60 év körüli rokon mire céloz az egyik viccével, utána persze kiderült, hogy fb-on terjeng valami, amit "mindenki" ismer. :D Meg amikor mondta az egyikük, hogy megkapálta a veteményesét, szó szerint vettem, nem gondoltam, hogy már ezt is csak virtuálisan művelik, imitálják az emberek. :) A következő az lesz, hogy már a szerelmeskedést is elintézzük egy kattintással, hogy na, ez is megvolt mára. :DD Nem a netet akarom szidni, hiszen rengeteg előnye van, amikkel én is élek. Csak arra akartam kilyukadni, hogy aki a mai korban visszavonultan él, az méginkább elszigetelt lesz bizonyos szempontból, mint a régebbi korok visszavonultjai. Bár lehet, hogy régen is bolt facebook, marinéni személyében, akihez mentek az emberek tyúkot vagy zöldséget becserélni, és ő elárasztotta a pácienst a szükséges tudnivalókkal. :D

Honnan lehet tudni, hogy amikor gondolok valamire, akkor az csak az elme játéka, vagy "igaz"? A folyamatosan semmire sem gondolást nem tudom elképzelni, mert valami mindig van az agyamban, ha más nem, akkor az a tudat, hogy "én vagyok". Vagy az, hogy "lélegzem". Vagy bármi apróság.

Amúgy egy egyenletes fejlődési folyamatról van szó, ahol a-ból b-be szép fokozatosan eljut az ember, vagy pedig két egymástól teljesen független (tudat)állapotról (a és b), ami között lehet váltogatni, de nincs összefüggés, két teljesen más "dimenzió"? Úgy értem ezt a második verziót, hogy pl a nagyon kezdők vagy materialista beállítottságúak megrekedtek az a-ban, aztán vannak, akik belekóstoltak a spiritualitásba, még épp csak ízlelgetik, ők már megtapasztalták a b állapotot, de csak ritkán élik meg, és az is véletlenszerű, nem ők irányítják, és végül vannak a megvilágosodottak, vagy ahhoz nagyon közelítők, akik már tudatosan és rutinosan használják azt a "kapcsolót" a és b között?