Mit tegyek ennek érdekében? (lent)

Nem! Nem ez az igazi ezotéria, nem ez az igazi spiritualitás. Számomra az az ember nem spirituális egy kicsit sem, akinek nincsenek földi vágyai, mert elnyomja. Egy céltalan zombi ezen a földön, s már rég olyan, mintha halott lenne, mert csak másvilági céljai vannak.

az agykontroll is az e világban élést hangsúlyozza.

Nézd, az igazi spiritualitás az, amikor

anyagi és lelki dolgok között egyensúlyt teremtessz!

Így tényleg csak meg fogsz őrülni, ha ezt így folytatod, vagy mentális gondjaid lesznek. Vagyis szerintem már vannak is. :(

Elsősorban: egy evolúciós folyamat része vagy. Nem tehetsz ellene semmit, mert nagy gőzzel beindult nálad is az ami sok embernél megjelenik. (Te már érted: JELEN-ik!!!)

Én soraid olvasva már-már irigykedem hogy milyen erővel dolgozik ez nálad.

Persze, hogy nem érdekelnek már nagyon a dolgok, mert felviláglik benned az felismerés, hogy az a világ amit tapasztalunk nem feltétlen a valóság. Erről Tolle igyekszik keveset vagy nagyon ritkán beszélni, mert nem akarja megrémíteni az embereket. Én se folytatom ,mert nem akarlak elvinni az erdőbe. Maradjon most ez csak egy információ morzsa.

Most önmagam okoskodását is leírom...

De Tolle mondja: Sose fogadj el olyan igazságot, amely nem hordozza magában önmaga paradoxonát. Így talán az igazság az: Ne legyenek vágyaid, csak egy vágyad legyen: A megvilágosodás!:)

Persze, hogy ez ellentmondás, de ez kell ahhoz, hogy "oda érj".

Én is hasonlón megyek keresztül amin te. Egy kicsit üresnek érzem magam. Néha fusztrál, néha nem, mert az üresség=nyugalom. Az üresség teljesen természetes. Csak úgy világosodhatsz meg, ha előtte kiürülsz.:) De az amit azután kapsz, illetve ami kitölti azt az űrt...:) Na azt nem fogod majd tudni elmagyarázni, mert azt még nehezebb szavakba önteni.

De akkor fog az igazi boldogság, és szeretet elönteni! Mert te magad leszel ezek, és meglátod a valóságot.

Nem saját tapasztalatból beszélek. Sajnos. Egy kicsit esetleg rakd félre Tolle-t, és olvass OSHO-t, Sri Ramana Maharsit (Ők érthetőbbek 20 századiként), Budhát, Jézust (Ők kevésbé érthetőek több ezer év távlatából),akik szintén megvilágosodottak, és mégis egy picit másképp közelítik meg a dolgot. De jelzem egyben egyeznek: Ugyan arról beszélnek.:)

Amiket leírtál, hogy milyen esetleges módon érheted el a megvilágosodást, szinte mind jó. De hagyd csak megtörténni a dolgokat. A Jelenlét úgyis fel-fel bukkan majd.

Igenis szerintem kutass tovább, keresd hogy mi az ami van, és ki is vagy te valójában?. És közben éld a mindennapi életed, mert az egyszerűségben ott rejtőzik az igazi spiritualitás!:)

És most látom közben azt mondod, hagyod az egészet...

Te hagyhatod, de az ami megJELENt benned, már nem fog hagyni "nyugodni". Illetve az visz majd az igazii nyugalomba.

Nagyon gondolkodtam, hogy reagáljak-e az előző válaszra, de csak nem bírom ki.

Csak egy-két mondat: Ha te vagy minden, te vagy a világ, milyen vágyaid lehetnek még??? Mit kell elfojtani, ha felismered, hogy te vagy a minden?

:) Jelzem én is agykontroll végzett, ex gyakorló vagyok. Csak rájöttem, hogy azon gondolkodom, még ha alfában is, hogy "Mi fog majd nekem a jövőben örömet okozni?". Illetve pontosan elképzeltem, hogy az már a jelen. És jé! NEm jött, nem jött. Ekkor mondtam azt hogy ez nekem nem kell.

De!!! Jelzem, az Agykontroll nélkül nem tartanék itt most!!! Azon is át kellett mennem. Kvázi. :)

És végül: Nem fogsz megőrülni! Jelzem a legtöbb megvilágosodott elvonul a világtól, és nem beszél arról amit tud, mert esetleg őrültnek nézik. (lásd fenn 1. válasz)

Üdv!

Ha a kérdésed végén a 15/f azt jelenti, amire gondolok, akkor 15 éves vagy, ami javából egy átmeneti kor, amikor az embergyerek a gyerekkorból kilépve nagy erővel keresi a helyét, az önazonosságát, a viszonyítási pontokat az életben. Van, akinek mindez néhány év alatt letisztul és megállapodik, másnak több ideig tart, vagy az élete végéig sem. Ami most mindenek felett fontosnak tűnik, holnap talán más megvilágításba kerül, és talán az érdeklődésed is elveszti. Ezért hát azt tanácsolom, hogy vedd egy kicsit könnyedebbén a dolgot, kevesebbet görcsölj. Az életed sarokkövei nem egy pillanat alatt kristályosodnak ki.

Viszont, ez az a kor, amikor megalapozod a jövőd, szakmát és készségeket sajátítasz el, tanulsz. Ha most egy rögeszmés megvilágosodásért mindezeket félredobod, később talán bánni fogod. A megvilágosodás hosszú távú projekt, munka, és mivel nem keleten élsz, ahol ha lehetőséged van rá, akár el is vonulhatsz a világtól, hanem Európában, itt ezt nem nagyon teheted meg. Így ha tetszik, ha nem, a megvilágosodáson párhuzamosan kell dolgoznod a mindennapi élet során felmerülő kihívásokkal.

„Eckhart könyvében sok ellentmondó dolog van, ami képes összezavarni az embert.”

– Persze, mert egy olyan állapotról beszél, ami neki sajátja, de a hallgatóságának többnyire nem. Ahol te most vagy, az nem az. Ő lehet, hogy vágytalan, de te nem, ezt ne felejtsd el. Ezért neked más a feladatod. Azt viszont kötve hiszem, hogy azt mondja, hogy „nem vágyhatunk, nem akarhatunk semmit”, mert ennek követése csak elfojtást szül, és ez megértési hiba.

„Képes lehetek-e e könyv olvasásával, és így gondolkodásmódom változtatásával, esetleg egyes dologra rádöbbenéssel megvilágosodni…”

– A megvilágosodás nem valaminek, egy folyamatnak, egy cselekedetnek, egy gyakorlatnak a következménye, ezért fölösleges azért olvasni, hogy megvilágosodj. Nem fogsz. Ennek az sem mond ellent, hogy leírások szerint voltak emberek, akiknek olvasás közben, jellemzően spirituális tárgyú könyv (pl. Gíta, Lao Ce) olvasása közben volt közvetlen megtapasztalásuk (a közvetlen megtapasztalás egy pontosabb kifejezés a megvilágosodásra). A megvilágosodás nem egy másfajta, vagy pontosabban, egy adott gondolkozásmód, így a gondolkodásmódod változtatásával sem fogsz megvilágosodni. Ez nem azt jelenti, hogy egy adott hozzáállás nem segít jobban a célod elérésében, mint egy másik. Lásd yama-niyama szabályok a jógában.

Az előzőek érvényesek a megvilágosodást segítő gyakorlatokra is. A megvilágosodás nem eredménye ezeknek. Amit ezek tehetnek és ténylegesen tesznek, hogy a legkedvezőbb feltételeket teremtik meg, ahol aztán a megvilágosodás megtörténhet. A megtörténte kívül esik az emberi akaraton, isteni kegyelem dolga. Viszont, ha a megvilágosodást akarod, akkor törekedned kell, gyakorlatot végezned kitartóan, és változtatni a hozzáállásodon, ha szükséges.

A fő kérdésed az legyen: „Ki vagyok én?”

Ja, és a megvilágosodás nem érzésekről szól.

Zsizsik666-nak

Ellentmondásban vagy: aki elnyomja a vágyait, az nem olyasvalaki, akinek nincsenek vágyai. Éppen hogy vannak, és elnyomja őket, ami persze messze nem spiritualitás. De aki valóban vágytalan, annak nincs mit elnyomnia.

Bandita32-nek

Az az üresség, ami frusztrál, erőltetett, és nem igazán üresség, csak úgy tűnik. Ha figyelmesen figyeled, akkor észrevehetsz benne egy finomabb szinten tartalmat, ami ha nem erőltetett a figyelem, és nem állsz ellen a tartalomnak, egy idő után feloldódik, és amit tapasztalsz, megint ürességnek tűnik, és természetes. És így tovább, amíg le nem érsz az aljára, ami nem kis idő. Az emberek többsége, amikor ürességet akar elérni, és utána ürességet tapasztal, akkor valójában belehipnotizálta magát egy üres mentális állapotba. Az üresség, amíg az elme nem áll le, ami a megvilágosodás, sosem teljesen üres, tartalom nélküli, mindig van benne mozgás.

„És végül: Nem fogsz megőrülni! Jelzem a legtöbb megvilágosodott elvonul a világtól, és nem beszél arról amit tud, mert esetleg őrültnek nézik.”

– Ez egy megvilágosodással kapcsolatos sztereotípia, és mint olyan, nem igaz. Egyrészt megvilágosodottnak csak azt lehet tekinteni, akinek stabil az állapota, nem hat rá semmilyen külső körülmény. Nem sok ilyen ember lehet. Ekkor viszont ugyan miért is érdekelné, hogy ki és minek nézi. Amennyire totálisan szubjektív a megvilágosodás, ugyanannyira totálisan szubjektív, amit a megvilágosodott a megvilágosodás után tesz. Van, aki elvonul, van aki tanít, van, aki bulizik. A stabil állapot viszont nem azonnal jön, meg kell dolgozni érte derekasan (Buddhának is nyolc évébe került a történet szerint), és többnyire nem egy élet szükséges hozzá, előtte ezért vannak átmenetek, mondhatni szintek. Egy másodperc tört részéig tartó szatori nagyon sokat adhat, amit hiba lenne lebecsülni.

Kedves G!

Elég fontos dolgaim voltak, emiatt nem válaszoltam idáig. Azért teszem nyilvánosan, mert úgy érzem, a válasz mások számára is fontos lehet.

Értem, amit mondasz a papírhajóról, egy jó darabig ilyen a kamaszkor. Viszont nem véletlenül írtam, hogy mennyire fontos ilyenkor az iskolát eredményesen befejezni, mert az ad valamennyire alapozást a későbbiekre. A megvilágosodás ráér később is, az nem fog elfutni, ha akkor is ott lesz még benned.

A keresés, hacsaknem nagyon fejletten és tudatosan érkezik valaki erre a világra, mindenkinél így indul, menekülésként, vagyis törekvésként valami nem kívánttól megszabadulni: érzéstől (fájdalom, félelem), állapottól (sikertelenség), helyzettől – nálam legalább is így indult. Ez a kiindulási pont.

Bár úgy tűnik, mert olvasmányok félreérthetően sugallhatják ezt, de a megoldás ilyenkor nem a megvilágosodás, hanem a terápia. Ez egy nem kihagyható lépés az úton. Nem véletlenül írja Osho, hogy amíg nem szórtad ki magadból azt a sok őrültséget, szemetet, ami (az életmód következtében természetszerűleg) benned van, addig nem fogsz tudni leülni valóban meditálni. A terápia tudja megerősíteni a bizonytalan, kisebbrendű érzésben szenvedő egót, működőképessé tenni a társadalomban, aminek a fontosságát nem becsülném alá. A gyönge, szétszórt, bizonytalan ego a gyógyulást fogja keresni, és amíg ez bizonyos fokig nem történik meg, addig ellenáll minden más törekvésnek. Az agykontroll sem más, mint egyfajta terápia. Némi önuralomra tanít, magadra figyelésre, és arra, hogy jobban tudd használni a belső képalkotásodat. Többre nem képes. Terápiás eredménnyel jár minden olyasmi, ami segít biztosabban állni a lábadon, enyhíteni a belső feszültségeiden, elfogadni magadat, belső történéseidet, segít másokkal jobb viszonyba kerülni, elsősorban jobban kommunikálni. Társadalmi probléma, kamaszoknál különösen súlyos probléma, hogy az emberek nem tudnak megfelelően kommunikálni egymással, és ezért nem értik meg egymást. A megfelelő alatt azt értem, hogy az igazat elmondani magukról, illetve türelmesen, közbeszólás, egyetértés, minősítés, kritizálás nélkül meghallgatni, elfogadni a másikat. Tehát minden olyasmi segít, amitől úgy érzed, hogy jobban működsz, ÉS jobban bánsz másokkal! Ha ez megvan, és még mindig nem vagy elégedett, akkor a következő lépés magától fog felkínálkozni.

A megvilágosodás nem egy menedék. A menedék olyasvalami, ahol meghúzódhatsz, biztonságot találhatsz valami elől. A megvilágosodás nem ilyen. Nem szabadít meg a problémáktól, nem veszi el a gondjaidat, nem tanít meg kommunikálni, nem leszel tőle mindentudó és tévedhetetlen, stresszmentes és gondtalan. Ezek nem mások, mint a megvilágosodással kapcsolatos sztereotípiák, és mint ilyen, hamisak. Továbbra is ki kell fizetni a számlákat, gondoskodni kell a megélhetésről. A különbség „csupán” annyi, bár ez a különbség világrengető, hogy nem fogsz azonosulni azzal, ami nem te vagy.

Egyébként pedig először nem megvilágosodás jön, hanem bepillantás, bepillantások. Ami olyan, mint amikor a felhők szétnyílnak a nap előtt, majd össze is zárulnak. Ez a szatori. A szatori nem érzés, ahogy a megvilágosodás sem az. A szatori egy rövid ideig tartó megvilágosodás, az Abszolút egy pillanatnyi érintése, egy kóstoló a Teljességből, minden kétséget kizáró sziklaszilárd bizonyosság, és mint ilyen, felülírhatatlan, és a későbbiekben sem merül el az emlékek rengetegében. És tanúsíthatom, hogy a bepillantás is mérföldkő, az első legalább is. Volt odáig, és van onnantól. A megvilágosodáshoz vezető út pedig egy folyamatos kinyílás. Jelen helyzetedben tényleg a megvilágosodást akarod? Tedd fel magadnak a kérdést: képes és hajlandó vagy-e arra, hogy totálisan megmutasd magad másoknak, totálisan láthatóvá válj, visszatartások nélkül. Ha igen, akkor állsz készen. Ha nem, akkor ez még odébb van, és nem ez a feladatod most.

Meglehet, úgy tűnik, hogy megpróbállak eltéríteni a megvilágosodástól, pedig nem. Egymás után következő lépéseket nem lehet kihagyni, továbbá mindennek megvan a maga ideje, minden a maga idejében jön el, függetlenül a belül dolgozó sürgetéstől és türelmetlenségtől. Ahogy a zen is mondja: „a fű nő magától, és a tavasz is eljön”. Próbállak lehorgonyozni, mert szállni csak akkor fogsz tudni, ha előtte két lábbal biztosan állsz a földön.

Én egy pár hónapja mentem át ugyanazon, amin te most... azóta sok minden változott, sokkal zavarosabb lett minden :) (de a legjobb értelemben).

Nincs értelme annak az okfejtegetésnek, hogy mi a jó út, és hogy mit tegyél ez utén, úgyhogy nem bocsátkozok regényekbe

Az előző hozzászólást túl hamar elküldtem, ezért most újrakezdem:

Én egy pár hónapja mentem át ugyanazon, amin te most... azóta sok minden változott, sokkal zavarosabb lett minden :) (de a legjobb értelemben).

Nincs értelme annak az okfejtegetésnek, hogy mi a jó út, és hogy mit tegyél ez után, úgyhogy nem bocsátkozok regényekbe, de azt szívesen elmondom, hogy én mit éltem át:)

Volt egy időszak, amikor én is minden nap hallgattam az ak-s hanganyagokat, és rendületlenül olvastam a New Age-es könyveket. Majd egy idő után már belső kényszernek éreztem, hogy ezt csináljam minden egyes nap. Sokat adott nekem az agykontroll, de ettől függetlenül már nem használom. Nekem erőltetett ez az egész rendszer, és közben nincs lehetőség a valóság megismerésére, csak egy rózsaszín napszemüveget tart elénk. :) A meditálással is így voltam, minden nap csináltam, kerestem a megfelelő technikákat hozzá, a megfelelő testtartást stb... (szóval teljesen belebuzultam ebbe az egészbe)

Aztán kialakítottam a saját "technikámat", aminek a lényege, hogy nincs technikám. A meditációt a lényegénél kell megragadni, ezért úgymond "napközben meditálok", ami nekem sokkal izgalmasabb. Én azt javaslom, hogy légy nyitott, és merd befogadni a valóságot-ami megjegyzem, nem túl egyszerű-de így hihetetlen dolgokat lehet megtapasztalni. :)

Egyébként én még közelében sem vagyok annak a bizonyos "megvilágosodásnak", de a nyitottsággal sok korlátunkat megismerhetjük(ami a lényeg). Ja, és még valami, addig csinálj valamit, ameddig örömöd leled benne, ne meditálj kényszerből, csak ha vágysz rá(viszont ha vágysz rá, akkor csináld).

Remélem tudtam egy kicsit segíteni, jó tapasztalást! :)

Kapsz tőlem egy őszinte választ:

légy óvatos Eckhardt Tolléval és az agykontrollal is,

hiszen, ahogy a nevében benne is van,

az agyadat és ezzel téged próbálnak meg vele kontroll alatt tartani.

Légy önmagad és felejtsd el ezt az összes b@romságot!

Használhatod őket, ha akarod, de semmiképp ne hagyd, hogy ők használjanak téged.

Tudod, itt valójában egy háború folyik az Ember ellen.... és igyekeznek őt a csordaember szintjére süllyeszteni-zülleszteni.

Azért, hogy az Ember legyen, tenni kell!

De azt egyedül te döntöd el, hogy ezért konkrétan mit is teszel, nem ezek a ravasz trükkmesterek, akik valójában mind a papjaid akarnának lenni és irányítani-ellenőrizni-uralni kívánnak téged.

Őrizd és erősítsd a lelkekdet, ne hagyd, hogy megfosszanak tőle,

mert hiányával a legmélyebb és alapvető azonosságod vész el.

Légy erős!

"A durva az, hogy a csorda emberei a külső kondicionálás hatására egymást tartják sakkban."

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..