Valamit azt hiszem, elrontottam, hogy találhatnék vissza a jó útra?

Nem igazán ezós téma, de kicsit talán az is...

Régebben, még gyermek és tini koromban gondolkozás nélkül hittem abban, amit elképzeltem magamnak, nem gondolkoztam azon, lehetséges-e, képes vagyok-rá?És az álmaim, még a kicsit "lehetetlenek" is, meglepően gyorsan összejöttek, valahogy ösztönösen ráéreztem, mit hogyan érhetnék el.

De nagyon sokan mondogatták nekem, hogy ne álmodozzak, gondolkozzak reálisan és úgy döntöttem, megpróbálom.És itt történt valami....

Egy idő után olyanná váltam, aki mindenen vacillál, aki semmiben nem bízik.Nem találom a helyem, nem jön össze semmi, de igazából fogalmam sincs róla, mit akarok, csak azt tudom, mit kéne tennem, de nem érzek semmit, amit valóban szeretnék is.Semmi álom, semmi olyan cél nincs előttem, ami szívből érdekelne. Már csak a józan eszem súgja a dolgokat, de nem találom magamban azt, ami odahajtana, ahová mennem kell.

Bárcsak visszacsinálhatnám ezt az egészet.

Már nem tudok álmodozni,nem tudom, mit akarok igazán.Ha valamit elképzelek, egyből megszólal az eszem, hogy "ezt úgysem lehet megvalósítani", " Ez nem ésszerű", " túl magas cél, nem lehet elérni".

Ajj, most mit csináljak?Járt már már így köztetek valaki?