A tudomány szerint az életnek nincs értelme. Elmagyarázná nekem valamelyik materalista, hogy ebben hol a logika? '

#39:

>Bár vannak materialisták, fizikalisták akik azt mondják, hogy az érzéseink és a gondolataink azok valójában csak elektromos kisülések az agyban.

Nem csak vannak, hanem aki materialista vagy fizikalista, az mind ezt állítja. Különben nem lenne materialista vagy fizikalista.

>De ez nem egy tudományosan megalapozott tény.

De, pontosan az. Minden arra mutat, hogy így van, és semmi nem mutat arra, hogy nincs így. Most természetesen tudományosan értékelhető dolgokról beszélek, nem ezoterikus mellébeszélésről.

>A tudomány jelenleg annyit tud biztosan, hogy a gondolkodásnak és az érzéseknek vannak jelei a fizikai szervezetben.

Akkor le vagy maradva pár évtizeddel, barátom. Javaslom, hogy tájékozódj.

>De nem lehet egyenlőségjelet tenni a szeretet (mint elvont, kollektív ideál) és az emberek egy csoportjának elektromos agyműködése közé.

Az, hogy valamit nem ismerünk még teljesen, nem jelenti azt, hogy nem is úgy van. Igen, minden bizonnyal lehet egyenlőségjelet tenni ezek közé. Persze azért nem kizárólag agyi elektromos impulzusokról van szó, a dolog azért ennél bonyolultabb, mindenféle hormonok meg mirigyekben tocsogó nedvek is szerepet kapnak, stb.

>Ugyan úgy, ahogy a papír és a tinta összekeveréséből nem lesz írás.

Hibás analógia. Ha papírt és tintát a megfelelő módon keversz össze, akkor írás lesz belőle.

>A tudattal kapcsolatban éppen arrafelé tart a tudomány, hogy kezdi belátni: az ember tudata nem a fizikai testében van, hanem valahol azon túl.

Hazugság. A tudomány egyáltalán nem tart ilyen irányba. Nem is tudom, hogy honnan szedted ezt.

>Bár még konkrét, perdöntő bizonyítékok nincsenek, de a kvantum mechanikában már vannak erre utaló jelek.

Most már mindent értek. Te is benyaltad a kvantummechanika valamelyik népszerű félreértelmezését. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, amit olvastál az nem kvantummechanika, hanem kvantum-miszticizmus, és bizony hülyeség. A kvantummechanikának semmi köze a szubjektivitáshoz vagy a tudathoz, gondolkodáshoz. Javaslom, hogy javíts a forrásaidon, bár tudom hogy nem könnyű kiszűrni a szemetet.

>Ha pedig valamire nincs tudományos bizonyíték, de vannak rá utaló jelek, akkor a legtöbb amit tudományosan mondhatunk, hogy fogalmunk nincs mi történik, de nem szabad elvetni mint lehetőséget.

Ha ennyire fogalmad sincs a tudományról, akkor kérlek, ne nyilváníts róla véleményt, mert olyan primitívnek fogsz tűnni, mint ezen sorok alapján.

Az utolsó szakasszal viszont nagyjából egyetértek.

>>Bár vannak materialisták, fizikalisták akik azt mondják, hogy az érzéseink és a gondolataink azok valójában csak elektromos kisülések az agyban.

>Nem csak vannak, hanem aki materialista vagy fizikalista, az mind ezt állítja. Különben nem lenne materialista vagy fizikalista.

Én nem mondtam semmit arról, hogy a materialisták közül hányan vallják ezt. Én csak azt állítottam hogy léteznek ilyen materialisták.

>>De ez nem egy tudományosan megalapozott tény.

>De, pontosan az. Minden arra mutat, hogy így van, és semmi nem mutat arra, hogy nincs így. Most természetesen tudományosan értékelhető dolgokról beszélek, nem ezoterikus mellébeszélésről.

Tudományos szempontból vizsgálva egy szobor is csak egy darab kő. Mégis minden ember egyetért abban, hogy egy szobor sokkal több annál. A tudomány azért nem mond semmit erről a "többről" mert azt tudományos módszerekkel nem lehet vizsgálni. Ez elsősorban azért van így, mert azok az érzékek amik ezt a "többet" felfogják, szubjektívek. A tudomány pedig nem foglalkozik olyan dolgokkal amiket nem lehet objektíven vizsgálni. A hangsúly azon van, hogy NEM FOGLALKOZIK VELE. Például: a tudomány sosem jutott olyan megállapításra, hogy Isten nem létezik. Nyilván vannak híres tudósok akik ezt állítják. De az ő állításuk sem tudományosan megalapozott. Sajnálatos tény hogy sokan ezt úgy fogadják el, mintha tudományosan bizonyítva lenne. De ez az elfogadás érzelmi alapú, hit alapú és szubjektív. Azaz: nem tudományos. (Konkrétan legtöbben azért hisznek benne, mert egy nagy tudós mondta. De ez nem tudományos tény, hanem egy ismert személy véleménye.)

>>A tudomány jelenleg annyit tud biztosan, hogy a gondolkodásnak és az érzéseknek vannak jelei a fizikai szervezetben.

>Akkor le vagy maradva pár évtizeddel, barátom. Javaslom, hogy tájékozódj.

Tudnál küldeni olyan linket ahol leírják azokat a tudományos vizsgálatokat, amikben nem fizikai jeleit vizsgálták az érzéseknek és a gondolkodásnak? Egyáltalán hogyan lehet vizsgálni nem fizikai jeleket tudományosan?

>>De nem lehet egyenlőségjelet tenni a szeretet (mint elvont, kollektív ideál) és az emberek egy csoportjának elektromos agyműködése közé.

>Az, hogy valamit nem ismerünk még teljesen, nem jelenti azt, hogy nem is úgy van. Igen, minden bizonnyal lehet egyenlőségjelet tenni ezek közé. Persze azért nem kizárólag agyi elektromos impulzusokról van szó, a dolog azért ennél bonyolultabb, mindenféle hormonok meg mirigyekben tocsogó nedvek is szerepet kapnak, stb.

Az én hozzáállásom láthatóan tudományosabb mint a tiéd. Én úgy gondolom hogy amíg nem tudjuk objektíven megvizsgálni hogy mi a szeretet, addig sehová nem tehetünk egyenlőség jelet. Persze lehet hogy a "szeretet" fogalom egy olyan jelentéséről beszélsz ami tudományosan van megfogalmazva, és ugyan így tudományosan van vizsgálva. De akkor ez egy olyan szeretet fogalom ami pusztán fizikai (máshogy nem lehetne belőle tudományos fogalmat csinálni), és akkor máris nem arról a szeretet fogalomról van szó mint amit én használtam.

Neked akkor lehet "igazad", ha előre eldöntöd hogy a tudományosan vizsgálható területen kívül nem léteznek dolgok. Így például, nincs olyan szeretet ami a tudomány területén kívül esik, vagy az életnek nincs olyan értelme ami tudományosan nem vizsgálható stb. Ha megvan ez az előfeltételezésed, akkor teljesen igazad van abban amiket mondtál. De azt hinni, hogy az ember által alkotott tudománnyal vizsgálható dolgokon kívül nem létezik semmi a világban, hatalmas arrogancia. Azt hinni, hogy mi bármit képesek vagyunk megvizsgálni, tévhit. Sőt, azt hinni hogy mindenből objektíve látsz valamit, szintén tévhit. Lehetnek olyan dolgok is a világban amiket jelenleg nem tudunk vizsgálni tudományosan, de később képesek leszünk rá. Ami ma metafizika, az holnap lehet hogy fizikai tudomány vagy biológia lesz. A "tudományosan nem vizsgálható" és a "semmit nem tudunk róla" között ott van a "már tapasztaltunk belőle valamit". És ha ez a tapasztalás szubjektív, akkor az nem tudományos. És aki azzal próbál érvelni hogy azért nem létezik, mert a tudomány nem talált rá bizonyítékot, az elfelejti hogy a tudomány vizsgálódási területe korlátozott.

>>Ugyan úgy, ahogy a papír és a tinta összekeveréséből nem lesz írás.

>Hibás analógia. Ha papírt és tintát a megfelelő módon keversz össze, akkor írás lesz belőle.

Javaslom keress rá erre: "monkey at a typewriter". Konkrétan erről az analógiáról készült tudományos (!!!) gondolatkísérlet, és pont ennek a kutatásnak az eredménye bizonyítja azt (a tudományon belül elfogadott 6 szigmás valószínűséggel) hogy nem lesz belőle írás...

>>Bár még konkrét, perdöntő bizonyítékok nincsenek, de a kvantum mechanikában már vannak erre utaló jelek.

>Most már mindent értek. Te is benyaltad a kvantummechanika valamelyik népszerű félreértelmezését. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, amit olvastál az nem kvantummechanika, hanem kvantum-miszticizmus, és bizony hülyeség. A kvantummechanikának semmi köze a szubjektivitáshoz vagy a tudathoz, gondolkodáshoz. Javaslom, hogy javíts a forrásaidon, bár tudom hogy nem könnyű kiszűrni a szemetet.

Meg fogom tenni.

Egyszerű a logika: tudatosítsd mit érzel.

Nincs értelme a holnapnak?

Minek erőfeszítést tenni?

Minden elmúlik és te nem tehetsz semmit, csak bele kell törődnöd?

Ez a lényeg. Az erőd. Ha nincs alapod, ha nem vagy tisztában az alapvető igazsággal az életed illetően nincs miért harcolj. Elvesztél és minden mindegy alapon nem leszel lázadó.