Szerintetek az éntudat üti az istenhitet?

Nem bűn, de valóban nemigen fér össze.

Az egó nem viseli el az alárendeltséget,

Istenben hinni viszont éppen azt jelenti (többek közt), hogy alázattal elfogadom a helyem.

Szerintem pedig egyáltalán nem tartoznak a "bűn" kategóriába ezek a fogalmak: öntudat, egyéniség, kiválás a tömegből, önállóság...

Értem, hogy nem teljesen erre gondoltál, de én azt vallom, hogy minden ember más, és mindenkinek igyekeznie kell a lehető legjobbat kihozni a saját egyéniségéből. Nem hinném, hogy Isten azt várja tőlünk, hogy egyformák legyünk, éppen hogy mindenkinek más tulajdonságokat adott, amit az emberiség, vallás, stb javára fordíthat. Ezért igenis fontos az egó megtartása.

Épp, hogy ez lenne a helyes hozzáállás és nem követni a sok birkát aki hinni akar valami kitalált baromban.

Az istenhívö emberek nagyon elbutultak nagyrészt, szükségük van rá, hogy megmondják nekik mit tegyenek.

Én ebböl nem kérek, tudok a saját magam szabályai szerint élni.

A valódi Istenhit, ami bizonyosságon alapszik és tudáson, az bizony nem egyé válni akarás, hanem annak tudása, hogy az "én" egy mindennel, nem a része/részlete, hanem szó szerint EGY a Mindenséggel.

Az ego pedig az az "én", ami ezt nem tudja, ami magát ezáltal megkülönbözteti, hierarchiát állít fel, magát elkülöníti mástól...vagyis az egyik korábbi válaszolóhoz hozzáfűzve...az alárendeltség még mindig az ego játéka...az ego nem az alárendeltséget nem bírja, hanem egyszerűen nem akar megszűnni, mivel az alázat során nem jut érvényre, s ezért kerüli, ezért büszke...

A bűn pedig végső soron tévedés, méghozzá az a tévedés, ami az emberi szellem/elme öntudatra jutásánál jelentkezik, amit a tapasztalatában megjelenő kontraszthatás idéz elő, s megbéklyózza az embert, mivel akaratlanul is azt hiszi a dolgok külön vannak, s az egyén(ember) emiatt nem a komplett egészért él teljes tudatában. A bűn elválaszt(látszólag) az Egységtől.

A kiírt kérdésre válaszolva:

Az éntudat nem üti a valós Istenhitet...a hamis énbe vetett hit viszont annál inkább, de csak egy ideig...ugyanis minden út Rómába vezet.

üdv

27/F

LastOne.Left

Freud jéghegymodelljében a tudat 3 részre osztható:

-ID: a tudatalatti, az ösztönlény

-Szuperego: a saját erkölcsi meggyőződéseid amelyet a társadalmi és családi hatások, illetve részben a genetika alakitott ki, az ún. lelkiismeret

-Ego: a szelektáló, aki jelzést kap az ID-től a szükségletek kielégítésére, majd a Szuperegotól a szükségletek kielégitési lehetőségeinek mérlegelésére

Nem bűn, ha a saját személyiségedet próbálod megtartani, de eleve veszett próbálkozás, mivel a halál beálltakor úgyis elveszik. A Szuperego az ami készteti az embert a halálon túli történéseken való elmélkedésre. Minden emberben megvan a az élni akarás vágya, amit az ID ad parancsba, de a Szuperegonak tudomása van arról hogy semmi sem tarthat örökké, ezért ő egyfajta "valamivel eggyéválásban" gondolkodik a halál után. Ez lehet Isten, Allah, a Boldogság vagy az Univerzum.

Ha egy pozitiv LSD trip a tetőpontjára ér, akkor az Ego tulajdonképpen meghal, az ID lenyugszik, és a Szuperego kielégül. Akkor van olyan érzése az embernek, hogy eggyé válik egy Kozmikus Tudattal (nevezhetjük ezt bárhogy), ahol nincs fájdalom, a világosság uralkodik, és nem létezik többé se tér, se idő, se személy, csak a mindent átható Egyesség.

Fejlett, összetett elméje lévén minden ember erre a lelki katarzisra vágyik tudat alatt. Viszont ez a kielégülés nem lehet teljes amíg az Ego létezik. Mivel az egyénnek vannak álmai, tervei, problémái, szorongásai, félelmei de ahhoz hogy valami teljes legyen, ahhoz ki kell iktatni a változókat. Ez csak az Ego halálával érhető el, mivel ő maga generálja és szortírozza a változókat.

Kérdésedre válaszolva: az éntudat nem üti az istenhitet, mivel a tudat az ami miatt az ember eggyé akar válni a Mindenséggel. Éntudat hiányában már együtt lennének, és nem vágyakozna semmi iránt. Nem bűn, hanem inkább motiváció a lelki katarzis iránt. Mert minél fejlettebb egy élölény öntudata, annál inkább képes boldog lenni, és szenvedni is... Kérdések gyötrik, amitől meg akar szabadulni, választ akar rájuk kapni. Vannak akik az istenükben keresik a válaszokat, vannak akik önmagukban, vannak akik embertársaikban, vannak akik az anyagi világ megnyilvánulásaiban. Igazából egyik csoport sem jár rossz úton, mert/de minden út egy felé vezet: a Halálhoz. Az ember ösztönösen fél a haláltól: Az ID nem akarja elismerni a halál létezését, a Szuperego felül akar emelkedni a halálon, az Ego pedig nem akarja a halált. Így ebből a hármas keverékből alakul ki minden emberben másképp a halálhoz való viszonyulás.

Szerintem, -ismétlem- szerintem nincs félni valónk a haláltól (mondom úgy, hogy én is félek, mert öntudatom van), hisz a Vég után már csak a Semmi és a Minden van, egyszerre.

Remélem segitettem és érthető voltam :)

21/F