Miért van az, hogy otthon joviális vagyok sokszor kiabálok, de társaságba nem tudnak felhúzni?

Rosszul használod a fogalmakat. Ezek szerint otthon nem éppen joviális vagy:

joviális (melléknév)

Image:Joviális.jpg

1. Jó kedélyű (személy), aki családias közvetlenséggel, természetességgel viselkedő, kedélyes modorú, derűs ember.

Egy joviális férfival szívesen beszélgetnek a nők. A joviális nagypapa az unokák kedvence.

2. Jó kedélyű személyre jellemző (viselkedés, megnyilatkozás), rá valló, derűs nyugalmat tükröző (arckifejezés, hozzáállás).

A férfi joviális arca azonnal szimpatikus volt a nőnek. A válaszra egy joviális mosoly jelent meg az arcán.

Eredet [joviális < újmagyar: joviális (vidám csillagzat alatt született) < latin: Iovialis (Jupiterhez tartozó) < Iovius (Jupiter, az egek istene)]

Ha jól értelmeztema szöveget, akkor nekem ez jött le belőle:

Otthon amikor elakarod érni a céljaidat és azokban az édesanyád valahogy gátol, akkor a szervezeted ösztönösen agresszívitással elakarja érni a célt. Lehet, hogy ilyenkor kritikusabb is vagy.

Vagy attól si lehet, hogy a társaságban nem hagynak érvényesülni és ezt hagyod, de otthon már mindenben érvényesülni akarsz.