Miért van az, hogy egy embernek beszélek a mentális erőről, be is bizonyítom helyben, hogy létezik és sokkal erősebb, mint az izom erő, de ő mégsem akar benne, hinni és nem tud mit kitalálni, hogy védje az "igazát"?

Az attól (is) függ, hogy mennyi energiát fektettek a jelenlegi világképük kialakításába. Minél többet, annál nehezebb, annál több energiabefektetést igényel annak megváltoztatása. Sokszor a világkép erős érzelmekhez kötődik, amik ugye jószerivel felülírják a racionalitást.

Nekem is időbe telt, amíg átértékeltem magamban a világképemet, és megtaláltam az összefüggéseket is. Ehhez sok kutatómunkára, és még több válaszra volt szükség. Ma már ott tartok, hogy megingatni sem nagyon lehet, mert annyi ellenérvet, ha úgy tetszik, közvetett bizonyítékot tudok felsorolni a paranormalitás, illetve a túlvilág létezésére vonatkozóan. Ezek után már éppen nem elfogadni volna számomra a kevésbé ésszerű.

Nem mindenki szereti, ha tanítják, fakadhat ez büszkeségből, vagy éppen kisebbrendűségi komplexusból. Pedig voltaképpen ezért vagyunk itt, nem kidolgozni a belünket, vagy értelmetlenül elkocsmázni a mindennapokat.

Nem egészen erre gondoltam: szeretik az emberek azt gondolni, hogy sok mindent tudnak, mert az biztonságérzetet nyújt nekik. Ezért is igaz a meg nem nevezett napilap egykori(?) szlogenje: "A tájékozottság magabiztossá tesz."

Ha viszont azt mondod neki, hogy az eddig a mainstream tudomány által periférián tartott, sőt, egyenesen tagadott jelenségek léteznek (márpedig ez mióta a világ, így volt, hiszen nagyon sok mindent nem ismerünk még), akkor kihúzod a talajt a lába alól, ezt pedig úgy próbálja megakadályozni, hogy nem fogadja el az érveidet. Ezzel gyakorlatilag megvédi a saját nézetét, és nem kerül bizonytalan helyzetbe.

Én úgy gondolom, eddigi tapasztalataimból, hogy egy szkeptikust sosem fogsz meggyőzni arról, hogy paranormális jelenségek és természetfeletti erők igenis léteznek. Még néha akkor is kitartanak emellett, mikor velük magukkal történnek egyértelmű dolgok, melyekre nincs ésszerű magyarázat.

Az ilyen emberek szeretik magukat beleringatni ebbe a megnyugtató magabiztosságba, hisz így nincs mitől félniük, sem az életben, sem a halálban. Így inkább tagadják az ilyen dolgok létezését, csak hogy ne rémítsék halálra saját magukat.

Szerintem felesleges is a meggyőzésükkel próbálkozni. :)

Régi kérdés, de azért én is hozzászólok:

Fura módon az ilyen helyben bizonyítások MINDIG kimerülnek abban, hogy semmi látható nem történik.

Figyelj, ha te megállsz a tér közepén, és felemelsz egy betontömböt pusztán a mentális erőddel, gond nélkül bármelyik szkeptikus elhiszi, amint bizonyítást nyert, hogy nincs benne csalás.

Csak éppen az ilyen esetekben egy kontrollált ellenőrzött kísérletben még SOHA, egyetlen egy alkalommal sem működött semmi ilyen - se az auralátás, se a mentális erőkifejtés, se az ima, semmi. Fura módon ezek a paranormális dolgok mindig csak és kizárólag akkor történnek, ha nem megfigyelt és kontrollált körülmények vannak :)