Ez nem normális, de így érzem jól (biztonságban) magam. Mit gondoltok?
16 éves fiú vagyok. Kiskoromtól kezdve nagymamám nevel.
Van anyukám is,csak elég fiatal volt amikor szült engem és sokszor a mamára voltam bízva. Az a lényeg,hogy általában mindig anyikámmal vagy a mamámmal szoktam aludni (most is). Tudom,hogy már ennyi idősen nem kéne de valamiért csak így tudok nyugodtan aludni. Nagyon kínos és szégyellem magam miatta úgyhogy ne csináljatok belőle viccet. Külön ágyban félek aludni. Mi a véleményetek?
Köszönöm a válaszokat!
Már ideje hogy kezdj önállósodni. Most nem bántásból mondom de már 16 éves vagy így barátnőd sosem lesz ha ezt megtudja bárki tuti otthagy téged és már nem vagy gyerek lassan már felnőtt ember leszel ideje hogy egyedül külön szobába aludjál. Persze erről le kell szoknod fokozatosan, így én is azt tudom tanácsolni amit a 2. válaszoló írt. Egyébként nem tudom hogy anyukád meg a nagyid mit szól ehhez hogy már 16 éves vagy és még mindig velük alszol, de szerintem ők is azt akarják már hogy kezdj önálló lenni.
Még valami ne félj külön aludni nem lehet semmi gond ha, esetleg ha a sötétben félsz szerezzél valami éjjeli lámpát. Csodálom hogy a suliba nem röhögnek ki miatta meg hogy mit mondasz a barátaidnak ha átmennek. És több napos osztálykirándulásnál mit csinálsz?
Bocs hogy kinevetlek, de nem tudom visszafogni magam :D
Én 16 évesen mentem el az első munkahelyemre.
260 km-re volt a lakhelyemtől.
Nem érzed magad biztonságban ? És ?
Akkor aludj úgy egyedül hogy nem érzed magad biztonságban.
Majd megszokod.
Az ilyeneknek hiányzik a katonaság.
21/F
kapcsold be a TV-d, vagy hallgas zenét mikor már az ágyba felszel, állítsd be kikpcsolóra én is így szoktam meg...
sok sikert
Én vagyok a negyedik.
Nem baj hogy fél.
Én is szoktam félni.
De ha nem teszi meg azt amit meg kell tennie kimarad minden jó az életéből. Biztos vagyok benne hogy hasznos lenne neki a katonaság, mert ott megtanulna döntéseket hozni. Akkor is ha járnak kellemetlen dolgok a döntésekkel.
le kell győzni a félelmeinket!én féltem a magasságtól és a bezártságtól is.felálltam egy székre és szédültem,egyszer bezártak egy szekrénybe poénból amikor kisebbek voltunk,azt hittek jót röhögünk és ennyi.hát én sírógörcsöt kaptam a szekrényben és remegtem 2 órán keresztül...aztán 14 évesen úgy döntöttem,hogy itt és most lesz ennek vége!
kezdtem azzal hogy a pécsi tévétorony étterem fölötti teraszáról nézelődtem,aztán mentem barlangba,pincébe és mindenféle zárt helyre.az elején nagyon rossz volt,azt hittem megőrülök,de kibírtam és azóta szinte nem is félek egyiktől sem :)
gondolkodás nélkül felmegyek kilátókba vagy bemegyek barlangba.
próbálj meg erősebb lenni a félelmeidnél és akkor legyőzöd őket!menni fog az csak akarni kell,nem pedig az elején feladni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!