Minden rosszban van valami jó és miden jóban van valami rossz. Egyet értesz?

Megmondom őszintén, butaságnak tartom. Egyrészt nagyon idegesít, ha éppen valami bajom van, de valaki mondvacsinált hülyeségekkel akar "vigasztalni". A legrosszabb az, mikor valami kellemetlen történik, erre valaki benyögi, hogy de hát az afrikai gyerekeknek mennyire rossz... sajnálom őket, de nem vígasztal egyáltalán.

Viszont ami még ennél is rosszabb, az ez a "minden jóban van valami rossz". Rühellem az olyan embereket, akik mindenben a problémát keresik és sosem elégedettek semmivel. Ha nincs baja valakinek, akkor miért kell csinálni?

Szerintem jó meglátás, bár nem értek veled egyet.

Mi a jó abban, ha kb. semmi pénzed, van egy rakat adósságod és mellette még gyereket is nevelsz egyedül? Mi a jó abban, hogy ha meghal valakid, akit rettenetesen szerettél pl. az anyád? Vannak olyan dolgok, amikben akarva se lehet megtalálni a jót, ha meg mégis sikerül, annak a jónak nem tudsz örülni, mivel a rossz dolgok jobban elnyomják a legapróbb jó dolgokat.

Biztos van, ha keresed.

Mondjuk tök jól érzed magad valahol, süt a nap, barátokkal vagy, de eszedbe jut, hogy holnap mennyi dolgod van, amúgy is kövér a lábad, és nem hordhatsz shortot a nagy melegben, és máris megvan a ROSSZ a JÓBAN.

A rosszal is így van.

Mondjuk elhagyott a szerelmed, és magányos vagy, de veheted úgy, hogy több időd van magadra.

Szóval meg lehet keresni a jót is és a rosszat is.

De én nem szeretem az ilyesmit.

Ha valami jó, akkor örülök neki, ha valami fáj, akkor meg az úgyis fáj, hiába beszélem be magamnak, hogy "Nem is olyan nagy dolog", ha bánatos vagy, azt is meg kell élni.

Megéled, és elmúlik, de nem akkor, ha elnyomod.