Ez valami új jelenség? Vagy csak én nem találkoztam még vele?

Az a régi, egyszerű késes hasonlat itt is jó: amíg nem egymást vagdossuk vele, addig ügyes és jó eszköz, utána már van bibi rendesen... Tehát ha se többet, se kevesebbet nem tud meg mondjuk egy fiatal a fellelhető ezoterikus jellegű irodalomból, mint hogy nem biztos, hogy úgy vannak a dolgok, ahogy mai fejlettségünkün látjuk, és hogy a tudományos álláspontok mindig is átmenetiek voltak, azok is lesznek még nagy valószínűséggel jó ideig, akkor ő az ő kését békés kenyérkenegetésre használta. Igazából ha jókor találkozik vele az ember, akkor az egészséges szkepticizmus alá adja a lovat. Pl.: komolyan volt reális esélye ennyi kvázi-lehetetlen eseménynek, és az ember ilyenek hosszú során át lett a mai forma? Vagy: tényleg minden lelet lényeges adatai helyesek, és soha senkiben fel se merült , hogy "karriercélból" szépítsen mondjuk egy pár csont dokumentált korán? (főleg nem gyakran, főleg a lelet valódi korának fontosságára tekintet nélkül) Vagy: nem lehetséges-e, hogy felfedezésre vár fizikai jellemzők egész sora, amiket nem vettünk figyelembe egyszerűen amiatt, hogy a képzelőerőnk nem terjedt ki rájuk, mert nem létezik az élővilágban érzékszervi megfelelője? (esetleg létezik, csak mivel nekünk nincs, így nem észleljük más élőlényeken a szervet sem, mert annak csak az általa észlelt "világban" (fizikai paramétereken mérve) van elemezhető funkciója és apparátusa? (itt hadd említsem meg a vadállatok viharérzékenységét, ami vadembereknél már legfeljebb összetett megfigyelésekkel körítve létezik, és akkor se olyan jó)

Igazán megéri elrugaszkodni a földtől, hatalmas inspiráció lehet a további kutatásokhoz.

És van egy másik békés felhasználása a késünknek. A régi korok hagyományai tartogathatnak meglepetéseket. Lehet találni embereket, akik egészen sokat értenek és használnak a tudomány mai szemével boszorkányságszámba menő valamik közül, és beszélnek is róla. Egybehangzóan állítják, hogy nem emberi szándék függvénye egy-egy képesség, hanem áldás, és persze ha felkészületlen ember kapná, átok lenne. A felkészülés viszont csak előfeltétel, a kiegyensúlyozott, egészséges elme és test csak a lehetőséget hordozza magában, semmi több. Tanítanak mást is. Valamiféle fejlődésről, amiről az iskolákban nem esik szó. És van az a pont, ahol a kereső igazán félni kezd, és ők ezt nagyon jól tudják, hogy így kell legyen. Néhányan azt mondják (főleg médiumos, közvetítéses könyvekben gyakori), hogy Atlantiszra és korszakára vezethető vissza ez a félelem, amikor kicsit sokan éltünk vissza az akkor még közkeletűnek mondható áldott képességekkel. Persze, hogy nem vagyok köteles elhinni, de továbbgondolásra teljesen alkalmas.

Kipróbálni is érdemes nagyon sok hagyományos tanítást, még akkor is, ha fogalmunk sincs az elméleti háttérről, és arról sem, hogy igaz-e, vagy hasonlít-e a valóságra (pl. a jó öreg karma és a hátrahagyása - hát nem érdemes tenni egy őszinte próbát vele?). Rendszerint baj nem lehet, félelem ellen pedig javaslom átgondolni, hogy bízhat-e a kereső Istenben. Ha nem, akkor neki nem kell keresnie. (Egyébként szigorú igen a válasz, mindegy kiről van szó, ebben bizonyítás nélkül is biztos vagyok. Valahogy trivi, pedig látszólag tényleg szinte alátámaszthatatlan és majdnem teljesen cáfolható... Külön téma).

A gonosz tudósbácsikat emlegetők meg nem is tudom hogy kerülnek emberbőrbe... Statiszták? Vagy fontos jövőformáló-sokkoló szerepben nyomatják a troll virtust? :) Biztos lehetne lelkesebben is védeni a szempontjaikat, csak... :)