"Okkult lények", ti kijösztök az emberekkel, szeretitek őket, vagy eltávolodtatok tőlük?

Szia!

Hát hogy őszinte legyek, eleinte nagyon utáltam őket. Főleg azért mert először nem értettem hogy miért kéne titkoljam hogy mi vagyok... mert vagy piszkáltak vele, vagy senki nem hitte el. Hisz tudjuk jól, hogy milyen az emberi faj: csak azt hiszi el amit a saját szemével lát. Else tudják képzelni azt hogy ott van valami olyasmi amit ŐK nem látnak, de esetleg más igen. Mert igenis léteznek misztikus lények, viszont csak akkor láthatja néhány szerencsés ember, hogy ha levetkőzi magáról a földi elvárásait.

Ám azért az évek során sikerült néhány ember barátot összeszednem. Rájöttem hogy nem mind olyan mint a legtöbbjük, sőt vannak olyanok is, akik kimondottan érdeklődnek e téma iránt, és nem utasítják el.

A probléma az, hogy akinek van bármi természet feletti képessége, illetve ő maga okult lény, annak a személynek kell alkalmazkodnia borzasztóan. Mert én is kimehetnék az utcára azt üvöltve hogy:

Hé, köcsög halandók! Ha tetszik, ha nem, akkor is Eniklis(Eniklis=több faj keverékéből keletkező 1 faj, amely képes -jóesetben- az össze fajának formáját felvenni) vagyok!

De vagy kihívják a rendőrséget, és diliházba kerülök, vagy életem végéig piszkálni fognak azért, mert olyat állítok amire nincs kézzel fogható, tudományosan konkrétan kimutatható bizonyítékom rá, csak az hogyha valaki képes rá, akkor láthatja a világ valódi oldalát.

Tehát hogy ha beakarunk illeszkedni, akkor olyanná kell váljunk amilyenek az emberek, ami igen csak nagy feladat, higgy nekem. Főleg az hogy meg kell magyarázni a halandóknak hogy egymás között miért beszélünk a saját nyelvünkön, és hogy miért hívjuk egymás a valódi nevünkön.

Üdv: egy Eniklis

ui: ha esetleg te úgy érzed nem a "megvető halandók" csoportjába tartozol, és képes vagy elfogadni/elhinni akkor nyugodtan vegyél fel msnre: carol.fifi@hotmail.hu