Mi értelme van a lineáris idő illúziójának?

Tulajdonképpen mindegy, hogy az időt hogyan képzeled el, hiszen MÁS mint a térirányok - ha térben ki lehetne bárhogyan fejezni, akkor nem lenne független fogalom. Tehát ugyanúgy képzelheted 3D-s spirálnak, mint hullámzó felületnek, vagy végtelen hosszú egyenesnek, stb.

A fizikában az időt az ENTRÓPIÁHOZ kötik:

"A modern fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól és az erre épített filozófiai gondolkodástól. Fizikailag az időt a megfigyelt rendszer entrópiája növekedéseként értelmezhetjük. Nevezetesen, a rendszer állapotának két egymást követő megfigyelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe való haladást írják le."

Ezt a megfogalmazást még annyival egészíteném ki, hogy az idő nem folyamatos, hanem bizony kvantált, a legkisebb időegység a Planck-idő:

[link]

A világegyetem pedig (a jelenleg elfogadott elmélet alapján) 4,3×10^17 másodpercnyi idős.

Tehát az idő pontosan és egzaktul mérhető, definiálható, viszonyítható, mint bármely egyéb egyszerű mennyiség. Csak nem kell misztifikálni.

Pedro

Nem létezik olyan, hogy múlt vagy jövő. Ez az illúzióhoz tartozik, a definíciókhoz, avagy az egó világához. Ha egy fehér lapnak képzeljük el a valóságot, bizony sok vonalat találhatunk rajta. Csak akkor tudhatjuk meg újra a valóságot, ha leradírozzuk róla a ráfirkált dolgokat.

Minden a mostban történik. A múltban nem történt semmi, a jövőben se fog történni semmi. Ezek a fehér lapunkon fehér meg fekete csíkok... semmi közük a valósághoz.

Igen, én is... az alaptézis, hogy az idő illúzió, meg nincsen is. Jó, akkor mi van helyette? Ha megpróbálják elmesélni, valami olyasmi katyvasz lesz belőle, mint az a lapos-vonalas duma 16:20kor, aminek végsősoron nincs értelme, de jól hangzik, és ennyi elég is az ezósoknak.

A relativitáselmélet bizonyította, hogy nincs abszolút idő, avagy az idő sebessége más lehet a különböző sebességgel haladó megfigyelők számára. Ez a hétköznapi életünkben nem számít sokat, max a GPS műholdak beállításánál. De nektek semmiképp. De ez nem keverendő össze azzal, hogy idő egyáltalán nincs. Mert van. Einstein bácsi mondta anno frappánsan, hogy "Az idő az a dolog, ami megakadályozza, hogy a dolgok egyszerre történjenek.".

Az időnek úgy tudjuk háromféle iránya van:

1) A kozmológiai, avagy az, amelyikben a világegyetem tágul.

2) A pszichológiai, avagy amiért a múlt eseményeire emlékszünk, és nem a jövéire. Úgymond a tudat ideje.

3) Termodinamikai, amit Pedro is jól mondott, az entrópia növekedése felé mutató iránya. Ez azért van így, mert az entrópia a belső energiának szigorúan monoton növekvő függvénye.

Pedro azt is jól mondta, hogy az idő kvantált, tehát darabos. És természetesen mérhető. Úgyhogy nem értem, mit kell az időt leillúziózni, úgy látszik ez valami ezós alapkövetelmény. Kíváncsi vagyok, hogy is lenne akkor valójában.

Plusz egy érdekes termodinamikai adalék: Mikrokanonikus sokaságon: "Vizsgáljuk meg, mi történik, ha adott számú, egymást követő állapoton történt áthaladás után képzeletben megfordítjuk az időtengelyt. Egy mechanikai rendszerre érvényes az invariancia az időtükrözésre, azaz ennek értelmében vissza kellene jutni ugyanolyan számú lépésben a kiindulási állapotba, mint amennyiben onnan az időfordításig eljutottunk. A fenti axióma azonban ezt egyenesen lehetetlenné teszi, hiszen bármely állapot azonos valószínűséggel bekövetkezhet, így a rendszer „eltéved” a rengeteg állapot között, és egészen más úton halad visszafelé az időben, mint azt tette az időben előre haladva. Ezzel tehát értelmeztük a termodinamikai folyamatok visszafordíthatatlanságát."

elnézést, hogy közbeszólok, de itt senki nem mondta, hogy az idő nincsen, hanem annyi lett mondva, hogy illúzió, vagyis nem a valóság. az illúzió kb. annyit tesz, hogy önmagában nem létezik, hanem valami élteti, mégpedig a maga valóság...a valóságban pedig egyszerre történik minden, ugyanis a valóság maga egy teljes "entitás", ami hiánytalan, és éppen ezért alkalmazza az időt a Valóság, hogy ez meg legyen akadályozva, mármint az ömlesztettség, vagyis a tapasztalat létrejöhessen, s ugyanezt teszi a viszonyítottsággal a fizikai megnyilvánulásukban.

s, hogy miért egy hiánytalan "dolog" a Valóság, s nem egy változékony, felosztott "valami"? a válasz egyszerű...maga az anyagi világ megjelenése és változása bizonyítja mindezt, mivel ahhoz hogy bármi képes legyen megjelenni, valamilyen állapotban már léteznie kell, ahhoz pedig hogy változni legyen képes, a változás összes lehetőségének is léteznie kell "valahol". konzekvencia: kell lennie valaminek, ami önmaga a Minden.

amúgy vegyük álmainkat példának...ott is történnek az események egymás után, ott is tágul egy bizonyos világegyetem, amit megélünk, ott is emlékezhetünk, ott is van termodinamika, ha éppen álmunkban "mérünk", de az elme illúziója az, mégis van idő, sőt tér is.

ezeknek a tudatában viszont nem ezos alapkövetelmény az idő leillúziózása, hanem a józan észé...

üdv

26/F

LastOne.Left

Az idő telése a sebességtől függ, attól a sebességtől amivel a tér-idő szövetében haladunk. Mivel a tér végtelen, így nincs viszonyítási pont, minden sebesség pozitív előjeles sebesség önmagában.

Einstein szerint csak a jövőbe lehet időt 'utazni'.

Ha csak ezt engedi a fizika, akkor már mért ne lenne lineáris az idő?

Az viszont lehetséges, hogy egy másik tér-idő síkban visszafelé tudjunk mozogni a miénkhez képest, majd visszatérni. Csak ilyen tér-időről még nem tudunk.

Túl sok Prince of Persia-t néztetek, játszottatok.

LastOneLeft:

Valami olyasmit próbálsz leírni, amit tömbuniverzum néven ismerünk? Avagy az idő csak egy negyedik térbeli tengely, mind a múlt, mind a jövő egyformán valóságos. Olyan ez, mint egy táj, ahol vonattal utazunk, a vonat az idő, az előző állomás a múlt, a következő a jövő. A mi szemszögünkből haladunk, de maga az előző és a következő állomások ugyanolyan valóságosak, mint a vonatunk. (Ide ne keverjük bele a hétköznapi értelemben vett időt, minden mozdulatlan)

Hogy az álmokban van-e termodinamika, az már egy kicsit más kérdés, mert az álmok a napi események véletlenszerű felvillanásai, és összefűzései az agy által. Nálam ez mintaszerűen észrevehető, nem volt soha semmi különleges az álmaimban, kb mindenről tudtam, hogy miért került oda. Tehát csak puszta gondolatok. És hogy a gondolatok valóban teret teremtenek? Nos, nem hinném, de mint mondtam ez már egy egészen más tészta :D

Viszont megjeleníted a sokvilág-féle időértelmezést, a "a változás összes lehetőségének is léteznie kell "valahol"." mondatoddal. Az világ minden "kvantumdöntés"kor szétszakad két új világra, ami addig a pontig azonos, aztán a döntés után már külön úton haladnak. Az elmélet neve pont azért sokvilág, mert rettentő sok lehetőség van, ami mind létrejött valamelyik elszakadt világban. Ez elegánsan feloldja a megölöm-a-nagyapám-paradoxonokat, hiszen bármit változtatunk, csak az ahhoz tartozó világba térünk vissza. Ha úgy tetszik, párhuzamos világok.