Miért mindig a, , jó" emberekkel, , b@szik" ki a sors?

Hozzáállás kérdése az egész.

Ha Te magadban eldöntöd,hogy úgy éled az életed,ahogyan neked jó, megteszel mindent,hogy boldog legyél,akkor teljesen mindegy,hogy csúnya vagy-e vagy szép... minden relatív! Kinek mi a szépség,vagy mi a szerencse,vagy tévedek? Mert lehet,hogy te azt látod,hogy a csinos leányzónak sok pénze van és sok barátja, de lehet,hogy közben átbőgi az éjszakát,mert olyasmi után vágyakozik,ami nem lehet az övé. De az is lehet,hogy akit te csúnyának látsz és mondjuk szerencsétlennek, boldog és kiegyensúlyozott ember.

Remélem érted,mire gondolok...

nem a sors nem b@szik ki velük. hanem a töbi ember. mindenkinek megvan a sorsa.de mindig változtathat rajta.

am igaz hogy mindig a jo emberek bsznak rá.de ezse a sors hibája.

Fene tudja.

Egy időben hittem abban, ha "jó" vagyok, akkor "meg fogom érdemelni", hogy jó dolgok történjenek velem.

Aztán nem... egyre csak jött valami véletlen, ami rossz, balszerencsék, balesetek, stb.

Mióta le..om, ki tart jó embernek, vagy az vagyok-e egyáltalán (sőt néha kifejezetten jól esik kö.csögnek lenni, a jópofizás helyett), azóta kezd kicsit jobban alakulni körülöttem minden.

Szerintem a gonosz már rég átvette a hatalmat, ne áltassátok magatokat, hogy megéri még jónak lenni. Nézz körbe!

Inkább magaddal b@szol ki ha nem bontakozol ki és úgy állsz hozzá hogy csak mert nem vagy szupermodell már nem élhetsz teljes társas életet. Önbizalom kérdése, azt kell fejleszteni, fejben dől el. Ne a világot hibáztasd. :) És attól hogy szép valaki még nem lesz egyből sikeres meg önző, gazdag és stb. Az esetleg azért lesz sikeres mert tudja hogyan használja ki az adottságait. Persze ettől függetlenül nem biztos jó dolog. Aki meg normális ember annak normális a baráti köre is, ők pedig nem külső alapján ítélik meg. Például van egy hát "barátnőm" (igazából nem vagyunk jóban mióta mindenkinek lenyúlja a pasiját...) de közben senki sem szereti és ezt tudja is. Csak azért próbálnak meg a barátai lenni mert engedi hogy taperolják, tehát szegénynek nincs senkije, csak ha esetleg buliba megy. Na de mind1 is..

Hagy zárjam ezt egy idézettel: Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.

Szerintem nincs olyan, hogy jó, vagy rossz ember.

A "jó" emberek, akiket ismerek nem jók, hanem egyszerűen nem tudnak vagy nem mernek a saját lelki problémáikkal szembenézni, és ehelyett ők "jók", jótékonykodnak, meghallgatják mások baját, szent életet élnek, ételt osztanak, feláldozzák magukat egy kőoltáron az örök békéért, tehát minenkinek segítenek, és így kompenzálják, hogy magukkal szemben mekkora köcsögökk, mert folyamatosan utálják, és háttérbeszorítják, elnyomják magukat. Aki kifelé jó, az általában vagy utálja és megveti magát, vagy majd megfojtja a bűntudat, vagy irígy, de leginkább mindez egyszerre. Persze vannak kivételek, csak én még nemtalálkoztam velük.

Egy sikeres,szép külsővel megáldott ember sem feltétlen "rossz"..

Ki mit hisz el magáról,hogy mit képes elérni az életben...,inkább ezen kéne gondolkozni,nem irigykedni mások sikereire.

En is ugy gondolom, hogy a "jo" emberek azok valojaban martir tipusok. Szeretik hangoztatni, hogy "en hude jo vagyok, nezd, es dicserj meg"

Aki valojaban jo, abban fel se merul, hogy vele most kib@sztak, az elfogadja az eletet ugy ahogy van.