A csakrák létezésére érvek/ellenérvek?

Érvek?

A csakrákat és az ilyesmiket érezni kell, nem bizonyítani, ez nem tudomány, ez több annál...

Csakrák

Egy pár gondolat a csakrák és energiák áramlásáról, működéséről. Talán segít a miértek, hogyanok, miként működik kérdések megválaszolásában.

Az egész csakrákról szóló tanítás olyan keleti tanok elképzeléseit közli velünk, amely tanok alapján az emberek önmagukból, tehát belülről elindulva, a világmindenséggel való egységre törekedve, majd kívülről befelé ható energiákkal egyesülve úgy gondolják, hogy ehhez a test különböző pontjai szükségesek! Ennek az irányzatnak előnye és hátránya egyaránt van. Előnye az, hogy segít rögzíteni figyelmünket bizonyos pontokra, melyeket csakráknak nevezünk, s így intenzívebbé tudunk válni a nyitottságra, tanulékonyságra, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valaki bensőleg gazdagodjék. Hátránya viszont egy olyan egyoldalúság, amely Tőle függetlenül is jól működőnek gondolja magát!

Tudatosítani kell magunkban, hogy Isten energiája úgy működik bennünk, hogy ez fölöslegessé teszi minden más energia működését. Ha tudatosítjuk magunkban azt, hogy csak azok az energiák működhetnek bennünk, amelyek Isten áldását hordozzák. Amely energiák nem ilyenek, azok helyébe maga Isten lép be, és kezd működni belátása szerint. Ez a gondolat, erre a valóságra irányítottságunk mindegyik csakránk rendbe szedésére elég! Ennek elérése nem annyira kemény szellemi munkát kíván, mint inkább nagy bizalmat a bennünk boldogító módon jelen lévő Isten iránt.

Sokan fizikálisan gondolnak a csakrák és az energiák áramlására, holott ezek olyan szellemi-lelki valóságok, amelyek nincsenek a fizikai törvényeknek alávetve! Az, hogy mi van a csakrákkal, energiákkal, csupán szándék kérdése. Ha szándékunk az, hogy nyitottak legyenek, akkor nyitottak. Ha annak a sugallatnak engedünk, hogy leblokkolt állapotban van bármelyik, akkor ilyen állapotban van. Amíg ezt nem fogadjuk el, addig nem indulhatunk el a gyógyulás útján, mert összekeverjük a szellemi létmódot a fizikai létmóddal, s így szükségszerűen természetellenes állapotba rögzítjük magunkat.