Tényleg csak egyszerű állatok vagyunk, nagyobb agykapacitással?

Nos, a tudomány jelenlegi állása szerint tulajdonképpen igen. Az összes vallás meg spirituális izéhozé amiatt alakult ki, mert egyesek (rengetegen) ezt nem képesek elfogadni, és mindenáron valami mélyebb értelmet akarnak a világnak. A mostanság divatos léha, felelőtlen, liberális hedonista réteg pedig a másik véglet, akik ezt elfogadják, és emiatt minden mindegy alapon élnek. A legjobb valahol a kettő közt van, az ateizmus mélyebb filozófiai üzenetében találjuk meg a választ: Ugyan nincs semmiféle istenség, de ettől még élhetünk boldogan és normálisan. The meaning of life is to give life meaning. Idejövünk, élünk, alkotunk, aztán meghalunk, nem kell túlbonyolítani.

Egyszer egy regényben olvastam egy érdekes gondolatot. "Az embereket rettegéssel tölti el a tudat, hogy egyszer nem lesznek. De az miért nem, hogy volt, amikor nem voltak?" Valami ilyesmi. Asszem tán Asimov.

Nem vagyok se vallásos, se ateista, de azt mondom, hogy azért ne hagyj fel a hittel, azt gondolva hogy csak az általunk ismert világ, vagy csak az létezik amit látunk...

Ha valóban úgy van, ahogy írod akkor is gondolj bele hogy részese lehetsz ennek. Ha tényleg csak így van, az egész világegyetemben, ha csak ennyiből áll, akkor is egy csoda hogy itt vagy, és tudhatsz mindenről. És ha létre se jövünk, meg sem születünk? Olyan mint egy ajándék, amit kölcsönbe kaptunk. A létünk vagy tudatos létezésünk csak egy rövid része az idő kerekének végtelen (vagy nem végtelen) forgásának, ki tudja mennyi idő volt már előtte, amíg nem voltál, és mennyi lesz utána amíg nem leszel. Tehát az életed valójában eltörpül ahhoz képest, mintha nem is az élet lenne az a fő valami, figyelembe véve azt, hogy egy nagy véletlen, hogy itt vagyunk és a világnak csak egy apró része vagy. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az emberekben van egy ego vagy éntudat, élik a mindennapjaikat, mintha minden körülöttük forogna, vagy legalábbis hogy olyan fontosságot kap az életük a világban. Ami persze természetes, csak amikor ezzel a kérdéssel találják szembe magukat, akkor sokan megrettennek. A diverz, sokszínű világ miatt egy képzetet társítunk az életünkhöz, hogy olyan mint egy tündérmese. De ezzel semmi baj nincs, sőt nagyon jó. A lényeg hogy itt vagy, és megtapasztalhatod a világot, ami körülvesz, miközben lehet hogy nincs is semmi más, sehol máshol, de neked megadatott ez, ami van... És lehet hogy az ember valami olyan mint egy lény, ami erős, viszont megvan a gyengesége is, de ezzel együtt meg van a szépsége, vagy pont ebben rejlik. Na nem azt mondom, én is jobban örülnék ha mindenekfelett álló, örökéletű lények lennénk, vagy a mennyországba kerülnénk. Mindannyian ugyanolyanok vagyunk, a legszebb, legokosabb, legerősebb emberek is, mindenkire ugyanaz van kiszabva (kivéve az életben, de ugyanaz a végső sorsunk, legalábbis aszerint az elmélet szerint amiről most beszélünk). Ha sokáig gondolkodik valaki ezen, talán egy idő után másképp áll hozzá, megváltozik a szemlélete, és még inkább észreveszi, mennyire gyönyörű a világ körülöttünk, és még jobban értékeli. Persze csak ha rendben éli az életét, ahogy kell is. És ha egyszer úgy éreznénk, hogy a másik is csak egy hús-vér lény, és valójában nincs semmi felsőbb, varázslatos alkotóelem, hogy csak egy látszatvilágban élünk, és semmi sem az aminek látszik, nincs olyan értéke semminek, mint gondolnánk, akkor érdekes módon éppen a vallás egyik tanítása, ami a lényegre rámutat, az hogy nem a test a lényeg, hanem hogy a másiknak is van egy elméje, lelke, amivel gondolkodik, érez, ugyanúgy mint te, és lehet hogy ugyanazokat a kérdéseket teszi fel mint te. Ha magadba nézel láthatod a lényeget, ami másban is megvan. Szerintem csak éld az életet, ismerj meg mindent, élvezd minden pillanatát, és csináld legjobb tudásod szerint, amíg tart...

Másrészt, amint az elején írtam, ne vedd teljesen biztosra, hogy csak így van. Nekem néha bevillan, hogy itt élünk, ebben a világban, ami olyan hihetetlen, és magától értetődő, szinte adja magát, és közben egy nagy golyón vagyunk, ami a semmiben lebeg egy tűzgolyó körül, és mindez csak úgy létrejött, és ha nem lennénk, nem lenne tudatos elme a világegyetemben, és mind az a csodás dolog, amit ismerünk... Persze mindenre van tudományos válasz, de maga a helyzet akkor is elég abszurd, már eleve a létezés egy érdekes dolog...