Miért nem jönnek össze a dolgok, ha nagyon akarjuk?
Én azt vettem észre, hogyha valamit nagyon-nagyon görcsösen akarok, akkor az SOHA ne jön össze.
Akarom, akarom és akarom, és semmi nem történik, sőt, minden csak rosszabb lesz, amikor pedig feladom, hogy "Oké, ez nem fog menni soha", akkor pedig hetek alatt megvalósul az, amin előtte esetleg fél évig 10 hónapig kínlódtam.
Miért van ez?
Tapasztaltatok már ilyet?
Szia kedves Utolsó!
Ilyenek a véletlenek, rég nem voltam a Gyakorin, és most belenéztem.
Köszönöm a választ és sok sikert Neked mindkét tervedhez.
És persze a többihez is.
Én is így látom, ahogy Te, minél jobban görcsölünk, annál rosszabb.
Az utolsó mondatod pedig nagyon tetszik.
Azt hiszem az egyik mottómmá lesz!:)
Szia,
Örülök, hogy volt hozzáadott értéke a válaszomnak. Sosem szabad kétségbeesni, ha valami nem sikerül.
Én is sokszor kaptam ígéreteket és reménykedtem, hogy sikerülhet, aztán amikor már ott voltam, hogy végre kinyílt az ajtó, váratlanul becsukták az orrom előtt. Ott eltört a mécses, nagyon megviselt, de talpra álltam és mindig volt egy kis jele, hogy nem szabad feladnom. Nagyon érdekes dolgok ezek, ha nyitott szemmel jársz és észreveszed ezeket az apró jeleket, akkor azok a célod, az álmaid felé fognak sodorni. Amíg vannak ilyen jelek, azok azt bizonyítják nincs még itt az ideje, hogy feladd...az akadályok is a jó irányba terelnek, csak ezeket is jól kell értelmezni!
Szóval csak pozitívan és nyitott szemmel, akkor sikerülhet. természetesen, ahogy mások is mondját tett is kell hozzá, nem elég az akarás :)
Van egy feltett kérdése nekem az oldalon, ha érdekel, megmondom melyik.
Köszönöm a válaszod!
Igen érdekelne az említett kérdés.
Valóban így van ez, Küszködünk, és talán el kell jutni arra a pontra, hogy "Feladom", mert minden ilyenkor szokott sikerülni.
Hogy miért, azt nem tudom, de ezt tapasztaltam.
Nem intellektuálisan kell azt mondani, hogy "Feladom", tehát nem úgy hogy "Oké, feladom, de mégis hátha, hátha...", hanem érzelmileg.
Hogy ami nem megy, azt tényleg szívemből feladom, bármennyit is próbáltam, egyszerűen nem megy.
És ilyenkor szokott sikerülni.
Hogy miért, azt nem tudom.
Te tudod esetleg?
Az élet akarná így?
Mert ugye folyton azt mondják, hogy amiben hiszünk azért küzdjünk, de -bár annyira még nem vagyok érett nő-, de életem során úgy tapasztaltam, hogy mikor már elfelejtettem, amit akartam, pont akkor kaptam meg.
Váratlanul.
Furcsa az élet, aki bölcsebb nálam az biztosan tudja, miért van ez.
Szerintem az élet akarja így, én nem hiszek a véletlenekben, inkább abban, hogy minden okkal törénik.
Lehet így kell elképzelni: Küzdesz, cselekszel szóval-tettel, aztán látod, hogy nem történik semmi, állandóan falba ütközöl, zárt ajtókat rángatsz. Kapsz hideget, meleget, eleged lesz, kész feladod! Ekkor odafent az Isten a fejéhez kap: te jó ég! Ez tényleg komolyan gondolja! - kétségbeesetten tépi a haját, ahogy előtte te tetted, és úgy érzi tennie most neki kell valamit és egy kis jel kíséretében visszaterelget az utadra, a célod felé, egy ajtót kinyit neked résnyire. Ezzel persze téged teljesen összezavar és kikerekedett szemekkel nézel a fény felé. Hogyan lehet ez hiszen hozzá sem nyúltam?! :D Na jó csak viccelek, de ki tudja, hogy működik ez?
Én valójában sosem mondtam le az álmomról, csak amikor elegem lett "félretettem", mint egy könyvet és levettem a polcról a "másikat". (Őszintén szólva ezt a két könyvet váltogatom, de egyiknél sem törénik eddig semmi komoly) Persze gyorsan vissza is tettem, mert a másik "leesett" és újra a figylem központjába került... most jót mulatsz rajtam, mi? Legalább megnevettettelek!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!