Azzá válunk akit szeretünk. Igaz ez? Te voltál már így?

A kérdésben foglalt válasz nem igaz. Ellenben, amit nagyon

akarunk és ismételünk magunkban az könnyen bejöhet. De ez nem valaki, akivé válunk, hanem egy kívánt élethelyzet.

Végsősoron mind egyek vagyunk.

De van igazság a kérdésben. Minden egyes párbeszédkor úgymond beszélgetnek olyan részeink is, amit az egóvel nem fogunk fel. Sőt, mindig mindenki a saját képére formálja kicsit a környezetét. Olyan ez mint a mágnes a katódsugárcsöves tévé közelében. Ha nem lattál ilyet próbált ki rövidebb ideig, eltorzítja a képet ha elhűzod előtte, de minél tovább otthagyod annál maradandóbb a nyom. Persze embereknél szerepet játszik az affinitás is egymás felé, tulképp hogy mennyire engeded közel a másikat. Ha valóban szereted akkor gyorsan megy a formálás, de az fa**ság hogy az erősebb meg a gyengébb stb. A kémiai vonzalom meg a különbözőségen alapul immunrendszer szempontjából (az illatod összefüggésben áll azzal hogy mivel szemben vagy ellenálló, minél inkább különböztök, a gyerekeitek annál többfélére lesztek ->szelekciós előny), de ez az ösztönös szag alapján működő dolog kb egy év alatt elveszíti a prioritást, ha addig nem engedted magadhoz közel a másikat, nem tanultatok meg két egymás számára kölcsönösen fasza transzformátortekercsként működni akkor vannak gondok. Manapság sok ember képtelen erre (pl aki az mondja hogy erős meg gyenge), ezért van vége egy év után nem sokkal a legtöbbnek.