Mit gondoltok arról a jelenségről, amikor "A" hívő alázni próbálja "B" hívőt, mondván milyen naiv, majd lökni kezdi a saját monológját?

a kérdésre is válaszolva...:)

az a nagy helyzet, hogy ez nem csak ezopajtásra és teopajtása, vagy ufopajtásra vonatkozik, hanem tudopajtásra is...ez pedig egyetlen dolog miatt van...amit elfogultságnak hívnák, s ez az akaratlan önzésünkből táplálkozik, mert tévedünk saját létezésünkkel kapcsolatban egy hatalmasat...mondhatjuk az önzést a Sátán játékának, vagy gonosz démonok befolyásának, vagy földönkívüliek vicceinek...tök mindegy, van és ezt okozza. szóval lehet venni kéne a fáradtságot és magunkba nézni, megkeresni az önzetlen oldalunkat, mert van...és azzal azonosulni...mindjárt tisztább lesz a kép, ezt saját tapasztalatból mondom. :)

üdv és sok sikert

25/F

LastOne.Left

A vallásos hit és a tudományos vagy egyéb hit között van egy lényeges különbség.

A vallásos hit nem ösztönöz cselekvésre. Válogatás és fenntartások nélkül elfogad mindent amit elé tálalnak.

Ezt a dolgot azután ktűnően lehet használni szinte bármire, kiválóan lehet manipulálni vele az embereket.

pl:

A keresztény egyházak által manipulált szegénység tűrés..

A muzulmánok paradicsomba menetele, ha megtérítenek egynéhány gyaur kutyát..

Az új világvallások, a Hit gyülekezete, a Jehova tanúi ... mind mind valamely, talán saját istenében némileg hívő, de leginkább meggazdagodni kívánó ember agyafurt csinálmánya.

A másik pedig az hogy ez az emberiség fejlődését hihetetlen módon vetette vissza még Gutenberget is beleszámítva.

Gyakorlatilag megált a tudományos fejlődés a középkorban. Aki publikált azt elitélték.

Nem véletlen, hogy ott ahol nem volt hatása a pápáknak, ott erősebb volt a tudományos kutatás. Pl Anglia.

kérdező.

Azt mondom, hogy az emberben ott van a jó énje is, és ezt meg lehet keresni, és azzal azonosulni, ami jövedelmező tud lenni. mindenkiben ott van ez a dolog, nevezhetjük lelkiismeretnek is. az embereknél amikor döntenek, akkor mindig kétféle hang jelenik meg bennük...az egyik kiabál, győzköd, akaratoskodik, követel...míg a másik csak szól, hangja halk, világos és biztos. van olyan ember természetesen, aki észre sem veszi emiatt a jó önmaga hangját, és csak az üvöltőre hallgat...ekkor elfogult az ember, mert ez a benne lévő rossz, a kicsinyes önző énje, ami saját maga érdekével foglalkozik csak...ez a hozzáállás blokkolja az emberek nyitottságát, ezért elítélőek, és ezért viselkednek úgy, ahogyan a kérdésedben leírod, ezért ragaszkodnak maguk igazához, úgy, hogy a másikénak utána se járnak. a nagy poén pedig az, hogy mindenkinek igaza van...de CSAK egy bizonyos szemszögből. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Visszatérve(én vagyok az,aki szerint a vallásos dolgok nem,a szellemes dolgok már gázok) kérdező, elé rosszul hiszed, ha azt gondolod én egy begyöpösödött istenhívő vagyok.Ezt az egészet azért írtam le,mert az egyetemen(Filozófia és jogász etika)órán van egy-két téma ami érinti a vallást,istent.

Olvastam egy csomó istenérvet-ellenérvet,mert kell a vizsgákra,de nem járok templomba,nem neveltek a vallásra meg ilyenek.

És amiket olvastam, abból kiderül, hogy istent se cáfolni,se binyonyítani nem lehet 100%-ig.

Az egyik fél logikailag arra következtet, hogy kell lenni vkinek,vminek aki,ami megalkotott, a másik oldal pedig logikailag arra következtet, hogy nincs ilyen.

Számomra az elfogadhatóbb, hogy van teremtő,mivel szerintem a mellette szóló érvek erősebbek.És azért én értek az érvekhez, nem hiába vagyok joghallagató,ha nem tudnék érvelni,nem értenék az érvekhez, vagy nem ismernék fel erős-gyenge érveket, akkor már rég nem lennék joghallgató.Szóval azt mondom, én képes vagyok objektíven nézni dolgokat és elismerem az istenérvek hibáját is,de összességében erősebbek,mint az ellenérvek.

A másik, hogy a démonok meg ilyenek tökmindegy hogy a bibliában vannak vagy nem, én nem azt mondtam, hogy a bibliát elhiszem,sőt azt nem szabad szószerint értelmezni,legallábbis a fura történeteit,inkább egy tanítás az egész.

És félre ne értsen senki, nem azt mondom, hogy van Isten,a keresztény hit szerinti Isten, hanem azt hogy van teremtő, aki létrehozta világot meg mindent.......de erről a témáról napokig bírnék még írni,de nem teszem:D

Az új kor tudományaival, az információk szabad áramlásával szinte napról napra dőlnek meg istenneknek nyílvánított természeti jelenségek.

A villámlások, a furcsa légköri jelenségek, a földrengések, a vulkánok pokla, a heliocentrikus világnézet, a Hubble teleszkóp által mutatott világegyetem.... és a hiteles, tudományos magyarázatok minden eddigi makroszkópikus isteni dogmát megdöntött.

Pusztán idő kérdése az, hogy a mikroszkópikus világ eleminek mélyebb megértésével mikor tudunk a kozmikus végtelen világra valamilyen magyarázatot találni.

De addig ameddig nem értjük a működést addig az ismeretlent leistenítjük.

A probléma csak az, hogy különféle emberi isteneket kreálunk. Érzésekkel, haragokkal, megbocsátásal, stb..

És ami ennél még veszélyesebb az az, hogy a különféle értelmezések miatt keletkeznek kibékíthetetlen és értelmetlen feszültségek az emberek között.

Ha kivülről néznénk az emberiséget, mint mondjuk istenek, akkor vajon megengednénk azt, hogy a értünk, akik létrehozták ezt a hús-vér lényt, miattunk, minket éltetve egymást szisztematikusan öljék?

Ha isten lennék szánalmasnak tartanám ennek a lénynek a létét.

Frenk

Igyekszem megérteni a sok érvet, ellenérvet. Azonban nem látom be, hogy egy anyagi világban a valami van vagy nincs kérdésében bármilyen "van" érv erősebb lehet a "nincs" érvnél. Mezei gondolkodóként - hoppsz!, ez feldobott labda nektek :) - úgy gondolom, hogy a dolgok létezésének valami minimális bizonyságára azért szükség van ahhoz, hogy vitatkozzunk róla.

Ha én most kijelentem, hogy a nappal és éjszaka állapotokon kívül van egy harmadik is, a neve legyen "akármi", akkor engem itt hülyének néznek és senki nem fog komoly vitába bonyolódni velem. Egészen addig, amíg valami "kézzel foghatót", valami egészen picit, de bizonyítok "akármi" létezéséből.

Nem ! Dehogyis ! Nem erről van szó.

A kérdező eredeti kérdésére igyekeztem szerény képességeimnek megfelelően valamilyen féltudományos magyarázattal szolgálni.

Az eredeti kérdés igazából nem is Isten létét, vagy nem létét boncolgatja, hanem azt, hogy miért állnak szemben a különféle Isteni megitélések. Miért járatja le egyik a másikat, miközben tulajdonképpen egy azonos forrásból táplálkozó dolgot képviselnek.

Ha istent keresnénk akkor leegyszerűsítet módon mondhatnánk azt, hogy ismerjük az anyagot, de nem ismerjük az azt átalakító energiák keletkezését.

Talán ez az ismeretlen energia maga az isten, mindenféle emberi tulajdonság: szeretet, megbocsátás, harag stb.. nélkül.

Az hogy pl. volt ősrobbanás az nem vitatott.

Jó, de hogy keletkezett és mióta/meddig tart az őspukkanások sora?

Mitől van pl. gravitációs és mágneses erő? Tudjuk használni, ismerjük a tulajdonságát, mégsem tudjuk miért van két anyag egymással kölcsönhatában.

Ezek még isteni titkok, de egyszer bizosan eljutunk a megfejtésig.

A mostani kérdés azonban a tisztán az emberi, talán a kaporszakállú bölcs bácsiként, karmaként... stb aposztrofált EMBEREK !! alkotta különféle Istenekre keresi a választ.

Frenk