Miért kell bántanotok mindazokat, akik az ezotéria csoporton belül kérdeznek/válaszolnak?

Alapvetően nyitott természetnek tartom magam, és bár nem hiszek az ilyen népbutításban, érdekel és néha-néha átnézek ebbe a témakörbe is. Amit egészen biztosan elmondhatok, az az, hogy akik itt a kérdéseiket felteszik vagy válaszolnak (normálisan), azok jó szándékú és teljesen ártalmatlan emberek. Ezzel szemben, Ti, akik kényszeresen beleköttök minden egyes szavukba, legtöbbször bunkó és ordenáré módon teszitek mindezt.

Hol van itt akkor az észbeli fölény? Mitől vagytok okosabbak, hiszen ezt hangoztatjátok, nem igaz?

Addig a pontig rendben van, hogy akik mindebben teljes meggyőződéssel hisznek, 10-ből legalább 9-en nagyon egyszerű emberek, és ezzel finoman fogalmaztam... Meglehet. Legyen igazatok. Oké. Még azzal is egyet értek, hogy könnyen megvezethetőek, naívak, és nem is képesek értelmes érvelésre, hiszen amit valaha valaki valahol írott formában közzé tett, azt ők kapásból készpénznek veszik, mert írott betűk. Legyen. Oké. Még ez a része is helyt álló. DE EZ tényleg ekkora szálka a szemetekben, és tényleg elég indok lenne pusztán ezért szánt szándékkal megbántani őket? Tényleg feljogosít ez bármelyikőtöket is arra, hogy az érzéseikbe tiporjatok?

Ők is emberek, más véleményt hangoztatva. Ennyi. Van ilyen.

De ha nem mész oda egy játszótéri gyerekhez, és nem rúgod fel, csak mert elgondolkodik rajta, milyen lenne ha, akkor miért kell ezt egy felnőttel tenned? Egy tizenéves lánnyal, egy családapával, egy nyugdíjas nővel, bárkivel aki tudja használni az internetet, és ezeket a gondolatait le is írja?

Értelmetlen gyűlölködés és fröcsögés, lassan szinte csak ezt látni ebben a topikban.

Én erre mindig azt szoktam mondani (legyen akár vallás, akár ezotéria, akár asztrológia, akár bármi hasonló), hogy ha én átlátom és tudom azt, hol téved a másik és miért nevetséges az elképzelése, akkor az az ember meg is érdemli. Mégis miért pocsékoljam az időm és energiám arra, hogy valakit jobb belátásra térítsek, és rávilágítsak arra, miért is vezeti rosszul az életét (és ezzel még meg is bántsam azt a másik embert), ha tudom úgysem hatnak rá az érvek, ha amúgy sem szimpatikus, esetleg odáig szajkózza, hogy még ostobának is tartom, tehát nem is akarok neki jót, lévén meg sem érdemli?

Érzitek mennyire ellentmondásos ez?

Nem kedveled, nem akarsz neki jót, ennek ellenére görcsösen győzködöd, hátha megérti és jobb lesz az élete.

Ez ezerszer nagyobb baromság, mint valakinek az átvett elképzelései férfiak űrlények által való megtermékenyítésénél, vagy hogy ha meghalsz, zsiráfként születsz újjá.

Ha hazafelé menet látom, hogy több utcányira tőlünk egy krapek a kertjében a grillsütőbe dugja a fejét, szólok neki hogy ez ostobaság, mire ő próbál kioktatni és újfent a sütőbe nyomja a fejét, akkor már ne is haragudj, de ott hagyom a fenébe, mert aki hülye, haljon meg.

Nem a szomszédom.

Nem veszélyeztet.

Akkor minek győzködni? Csak hogy lehülyézhessem, megbánthassam és úgy általában balhézhassak?

Szerintem ezen nem ártana elgondolkodnotok.

(És értelemszerűen, a válaszolók/nézelődők normálisabbnak felére ez nem vonatkozik)