Ki tudja mi van a halál után?

40.: Fordulj pszichológushoz, ha ennyire nem szeretsz élni. Engem is ért sok szenvedés az életben. Mégis szeretem az életet.

A vallások valóban illúziók. Én is azt gondolom, nagy valószínűséggel nincs élet a halál után. Viszont ezt nehéz elfogadni, én ragaszkodom az énemhez, eléggé lehangol a megsemmisülés gondolata. Nem félek a haláltól, csak deprimál.

Azt meg te ne akard megszabni, hogy más hogy viszonyuljon ehhez. Azt látom, nem tudod beleképzelni magad mások helyébe, lelkiállapotába. Ez a szervizmérnök úrra is vonatkozik, aki azt hiszi, minden hívő tudatlan, buta, elmebeteg, aki lenézi a materialistákat. Nos, okos és toleráns ember nem néz le senkit, nem csinál felsőbbrendűségi kérdést ebből. Elfogadja, hogy erről sokféleképpen lehet gondolkodni. Azok a hívők, akik így belerúgnak az ateistákba, nem túl kulturáltak. De vannak köztük is normálisak.

Üzenem a szervizmérnöknek, hogy ismerek többdiplomás, doktorált, természettudományos területen dolgozó embereket, akik vallásos hívők. Ez nem befolyásolja rossz irányban a munkájukat, képesek elfogadni (a többségük), hogy más nem hisz. A skizofrénia még nem ezen a szintem kezdődik.

#45

Ki mondta, hogy nem szeretem az életet? Én a fájdalomtól akarok megszabadulni, nem az élettől.

Hogy mennyi zagyvaságot összeirtok, még az 1 %-a sem igaz, semmi alapja sincs.

Csend már.

"Én a fájdalomtól akarok megszabadulni, nem az élettől."

Na igen, ezt sokan összetévesztik! A legtöbb öngyilkosjelölt pont a fájdalmat akarja megszüntetni, de azzal hogy megszünteti a testét még a fájdalomtól nem biztos hogy meg fog szabadulni, ha figyelembe vesszük hogy odaát sokkal jobban érzékel mindent az ember! A lélek távozik a testből, de a fájdalom a lélekben van, amit nem dolgozott át. Egyesek mondják fájdalomtestnek is, ez ugyanolyan energetikai lenyomat ami valamilyen okkal ott van és valamilyen okkal megszüntethető. Általában a lélek nem elég erős és tudatos hozzá hogy jól viselje és átdolgozza ezeket fájdalmakat.

#49

Világéletemben sokat gondoltam az öngyilkosságra, de mindig is tudtam, hogy nem az élettől akarok megszabadulni, hanem a fájdalomtól. Emiatt aztán soha nem vetemettem rá.