Hogy találhatnék megnyugvásra? Folyamatos keresésben vagyok, de nem tudok hinni semmiben.

számomra az az érdekes, hogy a legtöbb ember túl nagy önbizalmat szerez a hit álltal. Bizonyosságot szerez, hogy valami létezik és nem akarja felfogni, hogy ő maga sokkal kevesebb mint ami bizonyságot adott a létezéséről, amely esetleg természet felettibb. Úgy gondolkoznak az ilyenek, hogy az a felsőbb lény szereti őket és ő magukat istennek képzelik. Volt aki azzal fenyegetet, hogy rámküldi azt a lényt akiben ő hisz és bizonyosságot kapott tőle. Ezzel azonban nemhogy visszaélt a nála jóval nagyobb hatalom bizalmával, de le is alacsonyította, mivel a magasabb létezések nem a mi alantas szintű emberi létünk miatt léteznek és nem a mi szolgáink.

Pont ezek miatt a legtöbb ember sohase kaphat bizonyosságot semmi felett, anely a mi legalacsonyabb szintünk felett létezik.

Remélem érthető.

Az ember a legundorítóbb legalacsonyabb szintű legnagyképűbb lény. Ha valami jó dolog történik velük úgy gondolják, hogy azt megérdemlik és bármit megtehetnek. Ha azonban rossz dolgok történnek meg velük, rögtön másra kell fogniuk és sohase akarnak abba bele gondolni, hogy ez egy büntetés vagy egy lecke, hogy megváltozzon.

Az elméleti tudás nagyon csalóka, és némileg felesleges is az "elején", mert rád rakódik egy vastag tudás réteg, és az elméd mindent azon keresztül próbál kiértékelni, értelmezni.

A spirituális út 90-95%-a gyakorlás, és 5-10% -a az elméleti tudás.

Ez nekünk nagyon nehéz, mert mindent inkább 5x elolvasunk, megnézünk, átgondolunk, sem mint 1-2 órát meditálnánk inkább.

Nagyon helyes, és biztosan nem is véletlen benned ez a mély vágy-inspiráció a keresésre, de ezt nem könyvekben fogod megtalálni.

Gyakorolni kell, és utána megérted, rendszerbe állnak, és helyére kerülnek a dolgok.

Válassz egy hiteles utat, aminek a filozófiája szimpatikus számodra, és gyakorolj.

"Félek, hogy elbukom az életnek ezen a “legnagyobb leckéjén”. "

Ne félj tévedni. Az ilyenek elengedhetetlenek a fejlődéshez. Ugyanúgy ahogy a csalódások is.

Érdemes megvizsgálnod a múltadban az olyan helyzeteket, ahol kiderült, hogy valami mégsem úgy van, és/vagy csalódtál. Lehet, hogy nagyon mély nyomot hagyott benned, és a hasonlókat szeretnéd elkerülni azzal, hogy mindenképpen teljesen bizonyos akarsz lenni.

Mi van ha valamiben hiszel, és kiderül, hogy hoppá mégsem úgy van? Semmi. Ettől nem leszel hülyébb, sem értéktelenebb. Ettől nem leszel másabb. (Bárki bármit is mond) Viszont tanulsz belőle, és ha tanulsz belőle, akkor fejlődsz.

Én pl úgy tartom, hogy mindegy miben hiszel, a lényeg, hogy jobb emberré válj általa, és fejlődj. Bármelyik vallásnak van/volt teljesen kicsavart és embertelen változata is, és egy olyan változata is, ami pont emberré tesz. Ahol nem ártasz se másnak, se magadnak,szabad vagy, szeretsz, és emelkedsz. Ehhez nem csak egy út vezet, hanem több.

"Bármelyik vallásnak van/volt teljesen kicsavart és embertelen változata is, és egy olyan változata is, ami pont emberré tesz."

Értem ez alatt:

Ugyanazt a vallást valaki teljesen kiforgatja, és a saját önös érdekek szolgálatába állítja, más ugyanazzal a vallással emelkedik és fejlődik.

Kedves Kérdező

A hit, ismereten alapszik, és az tartja életben is.

(Róma 10:17) 17 Az ember csak azután hisz, hogy hallotta a szót. A szót pedig akkor hallja, ha valaki beszél neki Krisztusról.

Ez olyan mint az izom. Ha nem tartjuk formában, akkor meggyengül, elhal.

Az igaz keresztény ’hit’ nem más, mint azoknak az igazságoknak az összessége, melyekről Jézus Krisztus, valamint ihletés alatt a tanítványai beszéltek. Ezek pedig a Bibliában vannak leírva.

(Cselekedetek 6:7) 7 Ennélfogva Isten szava továbbra is terjedt, és a tanítványok száma igencsak megnőtt . . .

Tehát a hit nem hiszékenység.

A hit nem mindenkié, mivel ez Isten szelleme gyümölcsének a része

A keresztények hite nem állandó, hanem folyton növekszik

(2Tesszalonika 1:3) . . .Ez így is van rendjén, mivelhogy a hitetek rendkívüli módon növekszik,. . .

A tanítványok arra kérték Jézust, hogy: „Növeld a hitünket!”

A keresztény életet élő óvatos, és nem hisz el minden emberi filózófiát, csak azokat fogadja el, amik összhangban vannak a teljes írással.

Isten pedig arra kér mindenkit, hogy folyton keressse, kutassa a Biblia igazságait. Ha pedig megtalálta, akkor sem ülhet ölbetett kézzel, mert feladata van.

Minden hitet ugyanolyan emberek hoztak létre mint te…

Ezáltal egyiknek sincs túl nagy jelentősége hiszen csak sima emberek agyszüleménye az összes…

"Van bennem valami kiskorom óta, ami azt sugallja, hogy az életben a hit kérdése a legfontosabb, mondhatni mindennek az alapja." A problémád megoldásához elengedhetetlen, h ezt a sugallatot felülvizsgáld.

"Ebből fakadólag intellektuálisan nagyon tájékozott vagyok abban, hogy hova-merre viheti az embert az értelemkeresés késztetése, de rettenetesen nyomaszt, hogy nem vár bizonyosság sehol." Amennyiben ez a végső válaszod, akkor, nem vagy elegendően, pláne nem nagyon tájékozott intellektuálisan a kérdéskörben. Kb. félművelt vagy. Illetve van egy kapcsolódó infantilis érzelmi reakciód is, az inadekvát érzelmi reakció, amiről írsz is. Ki ígért neked bizonyosságot? Ugyan, ez nem jogos elvárás. A felnőttek tudnak bizonytalanságban is értelmes, produktív, fejlődő életet élni. Mellékszál: lehetséges, hogy a szorongás a hobbid?

"Félek, hogy elbukom az életnek ezen a “legnagyobb leckéjén”." Nem kell félned. Ez nem olyan fajta lecke, aminek kizárólag egy valid megoldása van.

"Ti mit kezdtek ezzel?" Túlléptem az elmém által mesterségesen generált dilemmán és egy harmadik megoldást választottam.

Persze, hogy mindennek az alapja, hiszen az ember a hitvilágával teremt, viszont.. létezik a gyermeki hit és a megismerésen alapuló tudatos hit..Ezzel meg annyi a dolgod, hogy a hozott hitrendszered (amivel egyébként semmi baj nincs, mert a legtisztább) átvizsgálod, megszűröd és felnöveszted beemelve a tudat fényébe, mi-hogyan működik belőle, hogy az bizonyossággá váljon..

A kérdést meg totálisan nem értem, ahogyan az értelemkeresés késztetése és a hit közötti összefüggést sem, mintha kissé szétszakadtál volna..