Mit gondoltok, jellemzően a zaklatottabb lelkű emberek kezdenek el (saját érdeklődésükből és akaratukból) spiritualitással foglalkozni?

Alapvetően ez a világ nagyon színes, minden érzékszervünk kifelé figyel, és szinte folyamatos az ingerlés. Nagyon nehéz befelé figyelni, és nagyon alapos ok kell rá.

Sokan eleve azért választanak a leszületés előtt különböző katalizátorokat, betegségeket, kényszereket, mert tudják hogy másképp elsodorná őket a világ színes forgataga.

Felmérések szerint a nem babonás, nem vallásos emberek IQ-ja mérhetően magasabb.

Ez nyilván nem azt jelenti, hogy minden vallásos hülye és minden szkeptikus okos lenne, de mérhető összefüggés van a kritikus gondolkodás és az IQ között.

Zaklatottabb emberek kezdenek el érdeklődni a spiritualitás iránt?

Az emberek kezdenek rájönni, hogy ezzel a kapitalista-materialista, elektronizált-technikalizált, csillogó-villogó-pörgő-zenélő baromsággal, amivel a világ kívülről tömi őket, mint a libát (ez teszi őket zaklatottá), az nekik nem jó, terhes, és az űrt, amit fel akarnak vele tölteni, azt nem tölti fel. Viszont amire igazából szükségük van, azt nemhogy a világ nem kínálja fel, de még arra sem biztosít lehetőséget se, hogy akkor maguknak megtalálják.

Minél tovább működik így a világ, annál zaklatottabb emberek fognak a spiritualitas fele fordulni.

Vagy azért mert a kőkemeny materializmusbol ébrednek fel, amiben évekig/evtizedekig voltak, és minelntöbb ideig voltak benne, a szellemi-lelkinoldaluk annál elhanyagoltabb, tehát = zaklatottabbak.

Vagy azért, mert nem materialisták, de nincs lehetösegúk kitörni belőle, rá vannak kenyszerítve, hogy alkalmazkodjanak, es eljenek ebben, és eszerint (mert ugye műkődika kapitalista módi "megszoksz vagy megszöksz") - és mindeközben végig tudják, hogy ez nekik káros, hohgy amire igazán szüksegük van, azt ez nem adja meg, és mindig csak nélkülözniük kell. Ők, azért mert rá vannak kényszerítve hogy alkalmazkodjanak, szintén nem/nagyon keveset tudnak foglalkozni a lelki-szellemi részükkel és szúksegleteikkel, ezert ők ugyanúgy hótt kiégve és kiüresedve, lelkileg-szellemileg elhanyagolva jutnak el a spiritualitásig (ha eljutnak) tehát = zaklatottak.

Csodálkozunk?

Amíg a világ nem változik (márpedig nem fog, mert akik változtathatnának, azoknak nem érdeke), addig egyre zaklatottabb, kiüresedettebb, kiégettebb, "lepukkantabb", lelkileg-szellemileg-egészségileg megtépett és megnyomorított emberek fognak a spirituális irányba keresgelni. Es HÁLISTENNEK hogy teszik, mert legalább elindulnak, és nem szedálják be/szedálja be magát valamivel és lesz belőle élőhalott.

Bocsi az ékezetekért, rohanok...

Előző voltam

Csak egy példa, fiatal nőismerősön kijöttek a skizofrénia tünetei, amit anyai ágon örökölhetett. Hasonló előfordul a szakember szerint is:

[link]

Ő is mindenféle spirituális, ezoterikus irányokba kezdett elmenni, vagy épp néha hajnalban templomba próbált menekülni az őt nyomasztó démonai elől.

Nyilvánvalóan nem a templom lett végül a jó irány, hanem a pszichiátria és a kémia.

Más esetben szimplán csak tudatlanságból hisz valaki ilyenekben szerintem.

Ez nem előre mutató irány, hiszen visszamegy a középkorba.

Más véleményt nem is nagyon tolerálnak, vagy épp idegesen reagál a józan hangokra.

Abban is van igazság, hogy a magasabb IQ-val rendelkező emberek racionálisabbak: amit nem lehet számokban levezetni, amiről nem lehet meggyőződni, afelé nem fordul, mert bizonyítékokra van szüksége. Illetve van az az élethelyzet, amikor egy problémára a tudomány nem tud választ adni, és az ember végső elkeseredésében máshol keres vigaszt/megoldást. Ilyen például amikor a betegnek azt mondják, hogy 3 hónapja van hátra, nincs gyógymód és ő elkezd hinni a kuruzslóknak. Olyat is láttam, hogy pl vki divatból kezdett vmi spirituális irányt követni, mert instán nagyon menőnek találta erről posztolni.

Mértékkel egyébként nem árt senkinek, de láttam már "agymosott" kategóriát is. Még ennél is rosszabb, ha vki nem saját indíttatásból, hanem pl a párja miatt veti bele magát vmely irányzatba, hogy a párjának imponáljon, ez nagyon erőltetett, őket sajnálni szoktam és sokszor érzem úgy, hogy nem tett jót nekik, kifordultak magukból.