Ha a halál után már nem érzünk fájdalmat, és semmit sem, akkor miért félünk a haláltól?

21, magadtól vagy debil? Ha elalszol, felkelsz és csinálsz, amit akarsz.

Ha meghalok, más csinál velem, amit akar.

Es akkor mivan, ugyse fogsz tudni rola

Egyszer mindenki meghal

Plusz, szerintem de, lehet érezni fájdalmat halál után is, mint lélek. Akkor nem a tested fáj, hanem a szembenézések a tetteiddel meg hogy ki vagy es ki voltál.

Akkor nézel igazán szembe magaddal, a valódi önmagaddal.

"Ha a halál után már nem érzünk fájdalmat, és semmit sem, akkor miért félünk a haláltól?"

Inkább a magad nevében, én nem gondolkodom ilyeneken egyelőre. Holott tisztában vagyok vele, egy élet van csak, semmi nem lesz utána, ezt csak az emberek találják ki.

Ha te ilyenen lamentálsz, notórius módon, hogy még kérdést is kiírsz róla, holott nem is vagy még a közelében, azt valószínűleg pszichológussal kellene megbeszélni.

Nyugodt lehetsz, amikor leáll a processzor, megszűnik minden. Nem olyan, mint az alvás. Semmi nem lesz.

Halálközeli oxigénhiányos élvezetekhez nem mindenki jut, akár a túl gyors esemény miatt, vagy egyéb okból. (Például elgázolunk egy vonatot egy autóval, az elég gyors.)

Akinek lesznek ilyen látomásai, végül neki is semmi lesz. Vagy semmi sem lesz, ahogy tetszik.

Ha újraélesztik közben, akkor pedig visszamaradhat egy jó kis agykárosodás. Jobb esetben csak azt képzeli, találkozott Szent Péterrel és ezután élete végéig bölcsen vigyorog a bajusza alatt, mert mindenki bolond, csak ő tud valamit.

Rosszabb esetben ne tudd meg.

Mert unalmas halottnak lenni. Es tehetetlen is vagy.

Nem tehetsz semmit nem lehetsz semmire hatással.

Mozizol csak a világon mint vmi eletképtelen.

Nem véletlen az elet az ajándèk es nem forditva.