Ha a halál után már nem érzünk fájdalmat, és semmit sem, akkor miért félünk a haláltól?

1. Mert nem is tudjuk elképzelni, hogy mi van a halál után (félelem az ismeretlentől)

2. Mert ha fájdalmat nem érzünk, akkor valószínűleg a jó dolgokat sem, amiket viszont nem szívesen engedünk el.

3. Mert a halál nem feltétlenül akkor jön el, mikor van valamilyen fájdalmunk, amitől szabadulnánk.

(4. Nem fél mindenki.)

1. ismeretlen

2. az egó/személyiség megszűnése/feloldódása

3. nincs egy stabil kapaszkodó ami túlél mindent (önvalóra való ráébredés)

A megszűnéstől, ami valójában az egó megszűnése.

Az egész léte szubjektív mintákon és kötődéseken alapul.

Ez nagyon sokszor átmegy beteges ragaszkodásba, függőségbe.

Tudattal nem tudod elképzelni, milyen a nemlétezés. Egy sötét szobát látok, feketeséget, ahol ott vagyok - de ez a halál lényege, hogy nem vagyok. Nem tudom elképzelni a nemlétezést.

Most arra gondolok, hogy nem fogok akkor többé karácsonyozni. De miután meghaltam, nem vagyok, nincs agyam, tudatom, hogy realizáljam, hogy "halott vagyok, és nincs több karácsony".

Ez igazából egy felesleges aggódás, de hát próbálj meg racionalizálni az agyaddal, hogy ne rettegjen az elmúlástól.

Én igazából nem a haláltól félek, hanem hogy lemaradok a végéről. Mármint nem látom, mi lesz. Ami megtörtént a születésem előtt, azt meg tudtam tanulni. De hogy mi lesz, arról lemaradok. Ha jövőre becsapódna egy aszteroida, és mindenki meghalna, akkor nem félnék a haláltól, mert mindenki meghalna, nem maradnék le új zenékről, új találmányokról, elméletekről.