A meditáció segíthet abban, hogy rájöjjek, mit is akarok igazából?

Jaaaa, te az önismeret alatt skatulyázgatást értesz?

Hát ez full baromság, ilyet csak az aspergeresek cisnálnak, meg itt az oldalon az incelek. Mondjuk a kettő fedi egymást, de az mindegy most.

Nem, az önismeretnek ehhez semmi köze, nem attól fogod ismerni magad, hogy valami kategóriába tuszkolod magad.

Mondhatjuk, hgoy én introvertált vagyok, ha az általános jellemzőket nézzük, ennek ellenére szeretek emberekkel lenni, programokra járni. Az önismeret ott jön a képbe, hgoy tudom mikor mire van szükségem, egyedüllétre, vagy társaságra. Az ember nem ilyen vagy olyan.

És a pszichológus sem kategorizál, felőle aztán trabant is lehetsz, ha az neked jó. De azzal, hogy rámutat, hogy korábban még a szöges ellentétét mondtad valaminek, ezzel visz rá arra, hogy átgondold a preferenciáidat és ne szélsőségekben, kategóriákban gondolkodj, hanem kialakuljon a kevert kép magadról hogy pontosan hol is húzódnak a határaid, vágyaid. Mert oka van annak, hogy tegnap még szeretted a kakaós csigát, ma meg hánysz tőle. És nem az a lényeg, hogy szereted vagy sem, hanem az, hogy miért szereted vagy miért nem, esetleg mi változott az éjjel ami ilyen hatással volt rád. Ez az önismeret, nem pedig az, hogy most mit szeretsz és mit nem.

Kerdezgesd magadtol ellazult allapotba hogy mit kezdjél az életeddel

Aztan majd jonnek a képek es megmutassák

Menj be tudatos álomba es kerdezd meg a legfelsőbb énedet

Nekem segitett

Bar nekem volt célom csak akaraterom nem volt

"Aspergeres vagyok.

Azért kösz!"

Hömm, hát akkor ez megmagyaráz pár dolgot :D

Nézd, ez megnehezít pár dolgot, mert így nagy eséllyel a te agyad eleve úgy van huzaolzva, hogy kategóriákba rendezzen mindent. Ez teljesen természetes, az autizmus egyik velejárója, hogy az ember mindennek helyet akar találni.

De közben meg az írásodból egyértelműen kiviláglik, hogy érzed, az embert nem lehet csakúgy bekategorizálni, hogy ő most ilyen vagy olyan.

Szóval tökre értelek, hogy ez feszültséget okoz benned, hgoy egyrészt úgy jó, ha minden definálható, de közben mégsem jó úgy.

Ebben az esetben méginkáb bcsak ajánlani tudom a pszichológust, hisz megint csak ott tartunk, hogy a saját gondolataid és ítélőképességeden kívül nem tudz gondolkodni és megítélni. Senki nem tud, de így neked extrán nehezített a pálya. De tudd: a pszichológus kimondottan arra van trenírozva, hogy ne kategóriákban, kockákban gondolkodjon, tisztában vannak azzal, hogy egymásnak ellentmondó gondolatok is teljesen természetesek egy emberben.

Alapvetően amúgy nem is a pszichológus az aki a nag ymunkát végzi, hanem te. Ő jó esetben csak indikátor, a megfelelő kérdéseket felteszi, amiket te nem tudsz vag ynem mersz önmagadnak feltenni és ezáltal új távlatokat segít nyitni a gondolataidban, megértésedben. Kiszed abból a kockából amiben addig gondolkodtál.