A meditáció segíthet abban, hogy rájöjjek, mit is akarok igazából?
Tényleg nem tudom.
És ennek az az ára, hogy mindig más akarata szerint sodródom...
Ezt meg már nem bírom...
#2 Ezt csinálom már évek óta de nem vezet sehova.
Egyik nap egyik ember vagyok masik nap másik. Nem lehet berakni az embert egy dobozba. Felesleges az önismeret. Mert benne az "ön" teljesen képlékeny. Nincs mit megismerni rajta.
Mintha vízből akarnál szobrot faragni....
Sztem neked pszichológus kéne.
Ugyani sha úgy érzékeled, hogy képlékeny az énképed, akkor az azt is jelenti, hogy egy szubjektív szmelélő - azaz te, belülről - nem fogsz tudni átfogó képet alkotni magadról, hisz eleve szűrve kapdo az infót, mindig másról stb.
Ezért kell egy külső szemlélő aki által viszonylag stabil képet tudsz festeni magadról. Így közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy ki vagy mi is vagy valójában és akkor elindulhat az önismeret.
"Szürve kapom az infót, mindig mástól"
A pszichológus is a "mások" között van. Ott is mástól kapnám az infót.
#4
Írtam hogy foglalkozok vele, de képlékeny. Az "ön" az egy ketrec.
Ha azt gondolod, hogy extrovertalt vagy, akkor nehezedre esik majd egyedül lenni.
Ha azt gondolod, hogy intorvertált vagy, akkor nehezedre esik majd masokkal együtt lenni.
Ha meg nem gondolsz semmit, akkor ha arra van szükség hoyg masokkal legyél, akkor velúk leszel, nem lesz nehezséged, hogy "de én introvertalt vagyok és egyedül akarok lenni".
Ha meg annak van itt az ideje, hogy egyedúl legyél ugyancsak nem fogsz szenvedni, mert "de nekem kell hogy emberekkel talalkozzak, mert extrovertált vagyok".
Nem fogom ketrecbe zárni magam. Így is van elég, enélkül is.
6, nem érted
Ha csak a belső megítélésedre hagyatkozol, de a belső megítélésed naponta változik, nagyban függ a környezettől - ahogy írod - akkor ugyanazt a dolgot egyszer jóként, egyszer rossz dologként fogod megítélni. Így meg kva nehéz megismerni, hogy tulajdonképpen melyik is a te saját gondolatod és melyik a környezet hatása.
Van ilyen ismerősöm. Egyik nap ecseteli, hogy ő csak szűz, hithű keresztény lánnyal hajlandó bármiféle ismerkedésbe bonyolodni, másnap elmegy és megdug egy 40es prostit. Harmadnap letagadja az előbbit, negyednap az utóbbit... azátn letagadja, hgoy letagadta, stb....
Kb nem lehet meghatározni mi is jó a srácnak, össze-vissza beszél... pontosabban össze-vissza érez, mert adott pillanatban minden cselekedetét önazonosnak érzi.
Ezzel szemben a pszichológus egy jóval stabilabb, objektívabb külső szmelélő. Persze, ő sem Abszolút Objektív, hiszen emberből van, de nincs bevonódva érzelmileg, nem áll érdekében sem egyik vagy másik szemszögedet támogatni... ráadásul jegyzetel, szóval nem tudod meg nem történtté tenni a gondolataidat azért, mert most épp máshog yérzel.
#8
Igen, jegyzetel, es bezá egy 3 héttel azelött modnott mondatomba.
Mit hagy ki a képletből? Csak az ember folyamatos valtozasát, növekedeset fejlődését.
A pszichologusnak pont az lenne a dolga, hogy ha valaki nem lat ki a helyzetebőp, akkor segítsen neki "TÚLNŐNI" a helyzetén, és "MEGFEJLŐDNI" magát. Ha a fejlödes valaha meg is történhetne, pont az a pszichológus lesz az útjában, ali visszautal a 2-3 hettel azelőtti, még a fejlődés előtti modnatokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!