Ez nagy baj lenne?

Ez nem ezoteria kategória.

Tudatos álomra nem mindenki képes

Maladaptiv almodozasra sem, bár aki igen, az pontosan az ilyen helyzeteket megoldja fejben.

Ha tudsz tudatosan álmodni(en is akartam, de nem ment) akkor abban bármit kiélhetsz.

Ezt nem mondanám…

Én kőkemény maladaptiv álmodozó vagyok nagyjából 7 éves korom óta.

Annak már több mint 20 éve és még mindig csinálom.

Ez mondhatni a valóság és a tudatos almodas közötti átmenet.

De a valódi tudatos almodasra sosem voltam képes, pedig akinek megvan ez a maladaptiv álmodozás betegsége mint nekem, azt gondolnád könnyebb, de nem.

Viszont ha te tudsz tudatosan álmodni, akkor hajrá.

Csak nehogy az legyen belőle, mint ami velem történt, hogy 30 körül is kőkeményen csinálom, a valódi életem pedig romokban.

Egy 20 éve maladaptiv álmodozonak hidd el nem kell magyaráznod, hogy mi az.

Sokáig nem is tudtam hogy mi ez, pár évvel ezelőttig, annyira természetes volt, hogy fel sem merült bennem hogy valami gond van velem.

Hogy vannak e érzelmeim? Csak a fejemben levő filmekben vannak. Érzelem, vonzalom.

Ez azt jelenti hogy a valós dolgokat én sosem tudtam élvezni igazán, mert mindent a fejemben éltem meg.

Súlyos esetek, mint én sokszor már el is játsszák a dolgokat, vagy magukban beszélnek, akar az utcán kényszeresen….

Én már rég itt tartok

Sokáig gondolkodtam hogy az ezoteria irányába kellene fordulnom segítségért, mert ezen már talán csak a hipnozis segíthet

Szóval én vigyáznék a helyedben, hogy akarok e tudatosan álmodni és abban megélni a dolgokat, mert sajnos egy idő után már nem lesz visszaút. Itt az én példám

És arra sem lehet fogni hogy én még tini vagyok mert amint látod közel vagyok a 30-hoz és mégis…

Jah és még annyit hozzátennék, hogy nekem sosem osztálytársak tetszettek sajnos, hanem kb kizárólag fiktív karakterek….

Aki közel volt és elérhető az mindig is hidegen hagyott, nekem mai napig csak az kell ami elérhetetlen.