Jelenlét érzés furcsa szaggal? Mi lehetett ez?
Gyerekkoromtól a mai napig gyakran van részem abban a kellemetlen érzésben, hogy ha egyedül vagyok a lakásban, akkor is hirtelen jön egy érzés, mintha lenne ott valaki /valami ellenséges, fenyegető jelenlét. Ott van, csak épp nem látom. Ez az érzés
általában hirtelen, váratlanul, minden ok és előzmény nélkül jön. Régebben ilyenkor elmenekültem az adott helyről. Így felnőtt koromra gyengült ez az érzés, mert megtanultam uralni, de azért még megvan.
Nos lényeg, hogy fiatalabb koromig, ugy kb 14 éves koromig, amikor ezt a jelenlétet éreztem, akkor gyakran társult ehez az érzéshez egy különös szag is. Nem vicces! Nem mondanám valami büdös, penetráns szagnak, nem ilyen jellegű volt. Inkább olyan, idegen, azonosíthatatlan és félelemkeltő. Talán inkább kissé vegyszerre emlékeztető. Nem tudom.. Az a baj, hogy semmihez sem tudnám igazán hasonlítani.
Később ez valahogy elmúlt nálam és már csak a zavaró érzés maradt meg ugyan úgy, de mást nem éreztem.
Valakinek valami hasonló?
Mégis mi a fene lehet ez az egész?
Az is fontos lehet, hogy a jelenlétérzéshez kapcsolodott a különös szag mindíg. Máskor, önmagában a szag sosem fordult elő. Nem volt mindennapos ez persze. De jó párszor azért előfordult életem során.
A jelenlét érzés előfordult a szag nélkül is, de a szag jelenlét nélkül sosem.
válasza:#7
Anyám pont ezek miatt a félelmeim miatt és mert anno az óvónő fülébe tette a bogarat, hogy biztos depressziós vagyok, mert sok a sötét szín a rajzaimon 🤦♀️...
Meg amúgy is mindig valami diagnózist keresett nálam...
Elvitt életem során pár pszichológushoz. Millió tesztet kitöltöttem, nagyon jól elbeszélgettünk, de tök feleslegesnek bizonyult, mert semmi pszichés probléma nem merült fel.
Aztán pszichiáterhez is elcipelt...mivel a doktornak is élni kell valamiből, hát tessék, lássék felírt valami szorongás oldót (előszeretettel felírják a gyógyszert, boldog, boldogtalannak).
Anyámnak pedig azt tanácsolta, hogy "többet kéne foglalkozni a gyerekkel"...
Mire anyám jól besértődött, hogy mi az, hogy ő nem foglalkozik velem eleget?! Ezután felhagyott a pszichológus témával.
A szorongásos dilibogyót egy hétig se szedtem, egyrészt nem szorongtam, másrészt olyanszinten álmosított, legyengített. De aludni viszont nem bírtam. Nagyon ideges voltam mikor bevettem. Ugyhogy kihajitottam a fenébe és szerencse, hogy így tettem. Felesleges lett volna tönkretenni magamat vele.
Tehát nemvolt valójában semmiféle mentális betegségem.
Nem szedek semmiféle bogyókat.
Nekem csak anyu volt, meg nagymamám. Apámmal hamar elváltak, tesóm nem volt.
Sokat voltam "egyedül". De nem is nagyon vágytam több figyelemre. Megtanultam elfoglalni magam valamivel.
Nem úgy voltam egyedül, hogy felügyelet nélkül, hanem hogy anyámék is csinálták a maguk dolgát pl kertben, konyhában. Meg én is... játszottam, rajzoltam, tv, satöbbi...
Anyu nagyon materiális szemléletű volt és nem egy lelkis alkat. Nem volt valami türelmes...
Persze megkérdezte néha, mitől félek, de sosem mertem konkrétan elmondani neki, mert valahogy "tudat alatt" vagyis halványan rémlett valamiféle tiltás, hogy ha bárkinek beszélek róla (erről a jelenésről, ami miatt féltem) akkor valami nagyon rossz fog történni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!