Lehet jelentése vagy értelme ennek?

Nem tudom, hogy jó kategóriába írom-e.

Harmadik lány gyerek vagyok két fiú után. Édesanyám azt mondta, hogy ő el akart engem vetetni, de nagymamám rábeszélte, hogy tartson meg engem, hátha kislány leszek. Igazából nagymamámnak köszönhetem, hogy vagyok.

Bár azt mondta anyukám, hogy ha nem akart volna igazán megtartani, akkor nagyanyám se tudta volna rábeszélni. Szerintem -abban hogy vagyok, benne volt erősen mama is.

Mindig bennem volt ez a dolog és úgy adódott sajnos, hogy nagymamám utolsó napjaiban én voltam az, aki az egész rokonságból mellette volt utoljára.

Engem látott, vagy hát érzékelt, mivel szegény már látni nem látott.

Tudom kicsit böszmeségnek hangzik, de van valami jelentése ennek? Mit akart ezzel üzenni nekem az élet? Én hiszem, hogy van lelkünk és nagymama ott volt, amikor én megfogantam, amikor pedig elment én voltam ott vele.

Mit gondoltok erről?