Az ember egy elfuserált projekt?

#11: tagadásban senki nem él, csak vannak, akik bizonyítatlan állítások hálójában élik le életüket, mások ebből nem kérnek, mert a legkellemetlenebb igazság is jobb, mint a legkellemesebb hazugság.

Ez esetben az "ember egy elfuserált projekt" elképzelés azzal a bájjal kecsegtet, hogy magamat a csöcselék fölé helyezhetem magam, holott ezt a gondolatot, mint minden közhelyes gondolatot, csupán a csordaszellem teszi könnyen emészthetővé.

12. Elég érdekes elképzelés, hogy ez a kijelentés bárkit hierarchikusan rendszerezne. Ez pont azt jelenti, hogy mindenki ugyanolyan elfuserált. Tehát éppen az ellenkezője annak, hogy egymás felett-alatt állnánk.

De akkor ennyi erővel az is egy bizonytalan állítás, hogy az ember nem egy elfuserált projekt.

Elfuserált?

Az uralma alá hajtott egy bolygót, kihasználja a rendelkezésre álló erőforrásokat, a gépei a szomszédos égitesteken parádéznak, legyőzte a fajtáját pusztító mikroorganizmusok tucatjait, napi szinten hatékonyan működteti a társadalmi rendszereit, kultúrát teremtett, feltalálta a gazdálkodást, az orvostudományt, a népek közötti kommunikációt, a zenét, belenéz az univerzum végtelenjébe, erkölcsi rendet hozott létre.

Mit még? MIT MÉG?

14. Mindezt önös érdekből, miközben sok más lényt, köztük más emberfajokat is elpusztított maga körül. Miből gondolod, hogy ezeknek a dolgoknak van spirituális értéke? Az "erkölcsi rend" meg egy abszolút szubjektív dolog, ami még emberi társadalmakban és történelmi időkön át sem állandó, folyamatosan változott és változik.

A másik dolog, hogy ezekért az emberiség csak egy elenyésző része a felelős. Van, ami tényleg jó cél érdekebén születik, de nem jelenti azt, hogy ne lenne elfuserált maga az ember, hiszen a többséget rossz dolgokra használja. A rakéták egyszer más égitestre juttatnak egy robotot és millió másik alkalommal kioltanak több ezer életet (jelen pillanatban is).

A kérdés nem a mit még, hanem a mit nem?

Csak azért, mert az emberben volt potenciál nem jelenti azt, hogy a történet vége nem lehet csúfos vagy eleve nem hibás már valahol.

Az ember evolúciós győztes, de ilyen győztesek jellemzően túlszaporodnak, összeomlik a rendszerük, kihalhatnak.

Amikor majd egyre emelkedik a tengerszint, légburok is károsodik, ugyanakkor egyre többen lesznek, életbe lépnek a farkastörvények, azt nem akarod tudni.

Mindamellett van itt a GyK-n is, akinek egészségi szempontból nem sikerült az élet és gyakran tesz fel kiábrándult kérdéseket.

Nehéz dolog, sajnos az evolúcióban az egyén nem sokat számít, könnyen pótolható, lecserélődik egy újabb alkatrészre és a faj megy tovább az útján.

Mindenkinek csak egy élet jut, azt kell kihasználni!

Biztos szerintem, hogy nem lesz több dobás, ez az Univerzum működéséből fakad, ahol mi egyébként is csak egy kis űrszemét vagyunk, sok kárt még okozni sem tudunk.

Egyesek úgy képzelik, az ő kis lelkük fontos ebben a rendszerben, pedig annyit sem ér, mint egy eltaposott mobiltelefon szoftvere, ami még tartalmazhat hasznos adatot.

A szülő a nemzés során a szoftvert átadta a kis utód részére (papa-mama kód), utána még esetleg csiszolgathat a konstrukción, azután szeva, nem sok hasznot hajt már.

Az anyag vissza lesz forgatva, annak van haszna. Míg a lélek (szoftver) semmire nem kell, semmivé is lesz. Mint amikor kidobsz egy számítógépet és ledarálod.

Bizonyára lesz, hogy eltűnik az ember, mint olyan. Ennek a módjában, idejében nekünk van felelősségünk. Sajnos, akik olyan pozícióba kerülnek, hogy erről érdemi hatalmuk legyen dönteni, inkább olyan irányba viszik az egész emberiséget, ahol rövidtávú és személyes előnyök árán kollektív gyötrelem és hosszú távú krízisek várnak ránk.

Jósolgatni a személyes felelősségvállalással ellentétes természetű dolog. Jobb helyette ébernek lenni, és ha lehetőségünk adódik, felismerni azokat a pontokat, ahol mi is tudunk változtatni - amennyiben szívünk ügyének érezzük az ember kérdését. Nincs második esélyünk.