Életfeladat alatt miért a szakmákat kell érteni?

Ha a legvégső cél annak a felismerése lenne, hogy nem csak test vagyunk, és nem csak az anyagi világból áll a létezés, akkor viszont ez mindannyiunk feladata, és nem lennének egyéni feladatok.

Amúgy kicsit olyan ez az "élet iskolája", mintha úgy ülnénk be az iskolapadba, hogy a tanító néni még a feladatot sem írta fel a táblára, azt is nekünk kell kitalálni. :) Érdekes egy iskola ez.

"Ki beszél erről?

Úgy írod, mintha valami köztudott dolog lenne."

Mi az, hogy ki beszél erről? Hát azok, akik erről beszélnek. Rájuk utaltam a kérdésben. Nyilván akik nem beszélnek erről, azokra ez nem vonatkozik, mivelhogy ők nem beszélnek erről. XD És nem, nem minden körökben köztudott, nyilván csak ott köztudott, ahol beszélnek ilyesmiről. Nem azt írtam, hogy mindenki, mindenhol erről beszél. Te jó ég...

"vagy akár a legmélyebb szegénységet"

Ha tegyük fel, az a feladata, hogy megtapasztalja a legmélyebb szegénységet, akkor ebből még következhetnek újabb feladatok: megtanulni elfogadni a helyzetét, vagy éppen szembe szállni vele, és kitörni a szegénységből. Mindkét verzió kaphat pozitív és negatív színezetet is. Az elfogadás jelenthet tétlen beletörődést (negatív) és megbékélést (pozitív) is. A szembe szállás pedig jelenthet hadakozást a sorsa ellen (negatív) vagy a küzdelem és kilábalás képességének fejlesztését is (pozitív). Ha nem tudjuk a halandó elménkkel, hogy az élet mire akar minket tanítani az adott helyzettel, akkor mi alapján döntjük el, hogy melyiket választjuk ezek közül?