Miért nem találja valaki az életfeladatát, miért kell emiatt atrocitást elszenvednie és mit tehetne azért hogy ebből kilábaljon?

Tényleg mindenkinek van "életfeladata"!

Az ezo-spirituális könyvek/ előadások/ tanítások egyik legkárosabb jellemzője az, hogy legtöbbször azt sugallják, hogy ez az életfeladat valami nagy vagy különleges dolog.

Dehát az átlagember az átlagember, átlagos életfeladattal. Átlagos életfeladattal, ami őt viszont átlagon felül boldoggá tenné.

Ismertem egy idős embert. Boltos szeretett volna lenni egy kisboltban. Lett belőle földművelő, mert arra volt a könnyebbik út.

Szerinted egy kisboltban dolgozni egy 'hű de nagy' életfeladat?? Én nem hinném, de ő akkor került volna a helyére az életében, ha azt dolgozhatta volna. Neki az nagy álom volt, ő átlagfelett boldog lett volna, ha elérheti ezt.

Minden ember úgy születik (szerintem), hogy a szívébe van írva, hogy mi az életfeladata.

Kisgyerekként még majdnem mindenki tudja, miért született erre a világra, amíg a filmek, mesék stb. el nem kezdenek jobban, izgalmasabban kinéző képeket, ál-életcélokat vetíteni a gyerek fejébe vagy amíg a szülők el nem kezdik erőltetni a gyerekre, hogy mi kell legyen majd felnőtt korában.

Ha vissza tudsz emlékezni, mi szerettél volna lenni gyerekkorodban, mielőtt még a mesék, filmek és a szüleid vágyainak hatása alá kerültél volna, akkor kaphatsz egy nagyjábóli képet arról, hogy mi az életfeladatod.

Fontos: a legtöbb ember több életfeladat-szándékkal születik le. Az "A-terve" az, ami megnyilvánul gyerekkorában, de van ott még sok esetben B és C terv is, ha kicsit máshogy alakulna az élet. Van olyan ember, aki meg úgy születik, hogy bizonyos időközönként más irányt kell vennie az életének, így több (rövidebb távú) életfeladata is van.

Ha el vagy akadva az életfeladatodat tekintve, akkor:

-gondolj vissza: mi szerettél volna lenni kisgyerekként (6 éves korodig bezárólag)

-meditálj: mi szeretnél most lenni. Nem kell feltétlenül szakmában, állásban gondolkozni. Sokaknak mindegy, hogy milyen munkát végez, ha mellette beteljesítheti az életfeladatát. Ami lehet egy hobbi, lehet az, hogy sokat kirándulhasson mellette, lehet "csak" annyi, hogy legyen egy boldig családja, stb....

-a meditáció nem feltétlenül keresztbe tett lábakkal való üldögélést jelent, hanem olyan állapotot, amikor szabadon áramolhathatnak a gondolataid, szabadabban jöhetnek az elmédbe az információk magasabb síkokról, a Felsőbb Énedtől stb... Pl. sokaknak egy laza séta is megteszi. A lényeg, hogy nem koncentrálni, ráfeszülni kell, hanem belelazulni a gondolatfolyamba.

-amikor az életfeladatodon meditálsz, első körben TILOS számításba venni, hogy adott élet, életmód, életfeladat, stb. mennyire megvalósítható, mennyire van lehetőség rá, mennyi akadály van előtte. Első körben teljesen felszabadultan kezdj el meditálni rajta, mintha semmi mástól (akadálytól, lehetőségektől stb.) NEM függne az életfeladatod megtalálása, beteljesítése, csak attól, hogy megtalálod, és vágysz rá.

-így, ilyen kötetlen, felszabadult gondolkodásmóddal találhatod meg könnyen.

-aztán, ha már megtaláltad, akkor ráérsz majd azon agyalni, hogy hogyan és milyen úton-módon juthatnál el oda, valósíthatnád meg.

Ui.: Ha meg (tényleg!) boldog vagy úgy, ahogy most vagy, akkor teljesen felesleges "életfeladatokkal" törődnöd, mert a helyeden vagy.

Meditálj* ezen a kérdésen annyit, amennyit jól esik. Ártani nem árthat, viszont adott esetben sokat használhat.

Amíg meditálgatsz: akár napokig, hetekig, hónapokig vagy éppen évekig, addig ugyanúgy folytathatod az eddigi életedet, úgy ahogy megszoktad. Amúgy is ezt tennéd. Csak így, meditálgatással, megadod magadnak a lehetőséget, hogy tisztábban lásd, mihez akarsz kezdeni az életeddel. És lehet, hogy épp az fog kikristályosodni előtted, hogy KB. pont úgy éled már most is az életedet, ahogy szeretnéd, és eképpen meg azon kétségeid épülnének le, hogy esetleg máshogy kellene élned...

*Még egyszer leírom: a meditálás ezesetben nem valami "különleges technika", hanem csak annak az állapotnak az elérése, hogy egy adott témára ráállva a lehető legszabadabban áramolhassanak a gondolataid. Nekem ez pl. sétálgatással szokott jól működni.

Bizonyos elméletek szerint az "ember" eredetileg nem a földi létre lett teremtve. De az emberi lelket kíváncsivá tette a földi (állati) lét és azt kipróbálva itt rekedtek.

Nem szó szerint idéztem, de a tartalom kb ez.

Na ott valami hiba csúszott anno a nagy tervbe. És ebben lehet is igazság, ha logikusan nézzük. Mi a francnak került ide a "teremtés koronája", ha csak a létfenntartásért, szaporodásért küszködik vakon, mint egy ostoba hangyaboly?