Még most harminc négy éves koromban sem tudom megemészteni a sorsom ez mitől van ez mitől lehet!?
Komolyan mondom de tényleg mind a mai napig napjainkig is csak marcangolom őrlöm rágom magamat azon amiatt hogy egy született fogyatékos homokos vagyok és le kell mondanom az igényekről a vágyakról.
Azért mint minden egyes élő hús-vér halandó embernek énnekem nekem is lettek volna és amíg csak élek és meg nem halok igényeim vágyaim.
Most ezekkel a lemondással nélkülözéssel mellőzöttséggel mások hegedűsséggel mit kezdjek!?:-(:-s
Valaki aki ehhez ért nem tud segíteni és meg vigasztalni én mindig csak magamat nyugtatom.
Hülye emberként hogy tudtam volna boldogulni és önellátó önálló lenni!?
Tizennyolc éves koromig amíg kis gyerek voltam ugyanez volt.
Most fiatal felnőtt koromban középkorú emberként ugyanez van halálom napjáig.
És ezért.a születési sérülés rossz hibás genetika gén állomány miatt lehetek egy nulla peches szánalmas és szerencsétlen.:'-(
Nem beszélve a kisebbségi komplexusomról a pszichotraumákról.
Anyukám apukám ide csináltak szültek engem egy beteg gyerekként
És én bűnhődjek büntetve legyek miatta ne tudják meg azt hogy ez mennyire fáj számomra tisztelt felhasználók.
Voltam én már mindenütt mindenhol ők sem tudják a születési sérülést nem tudják ők sem befolyásolni
Nem tudni mit szenvedhettem el az anyám méhében.
Embrió, magzat koromban mi játszódott le a kilenc hónap alatt mekkoniumos magzat vízről tudok.
Biztos lehetett egy enyhe mérsékelt némi agyi oxigén hiány is én velem kapcsolatban na meg a gének.
#6
A pszichológus abban tud segíteni, hogy hogyan élj együtt a fogyatékossággal. Persze utána kell érdeklődni, hogy ki alkalmas erre.
Neki is sikerült!
Sok szerencsét hozzá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!