Más is így álmodik? Más is tapasztalt már ilyet?

1. Én is van amikor nem látom tisztán az arcokat. Pl akkor is az volt, amikor azt álmodtam, hogy házasodni készülök, és egy pillanatra láttam a "vőlegényemet". És az arca tényleg teljesen homályos volt. Viszont van, amikor rendesen látom az arcokat. De olyan is van, hogy látom mondjuk az egyik ismerősöm, de tök máshogy néz ki, mint igazából. De az álomban tudom, hogy az ő.

2. Lehet hogy a tudatos álmodásra gondolsz. Olyan, hogy tutod hogy álmodsz, és akkor most ezt csinálod, meg azt csinálod?

Mert nekemilyen ritkán van. Általában olyan, hogy az álom tök reális, és annyira nem tudom irányítani, hogy mit csinálok. Van amikor olyan dolgokat, amiket a való életben soha nem tennék. Szóval furi.

Na én így álmodok.:)

1. szerintem természetes, hogy nem látod az arcukat. ha látnád, valószínüleg nem tudnád elhinni, hogy az egy álom (bár lehet hogy rosszul gondolom). az én álmaimban is ugyanez van, de én inkább azt mondanám, hogy ez nem megérzés, hanem tudatosan tisztában vagy vele, hogy ki van az álmodban.

2. egy hete tanultam angol órán, hogy minden ember álmodik. egy éjszaka alatt 4-5 periódus van - minden periódusban mást álmodik az ember, eztért van az néha, hogy több témájú álomra emlékszel - DE csak akkor emlékszel az álmodra, ha a periódus közben felébredsz (akár reggel, akár éjszaka csak egy pillanatra is)

és a válaszom: senki sem csöppen bele álomba (tudtommal), hanem amikor már mélyen alszik, akkor az agy kezd "élni" és képeket, jeleneteket vetít elénk - ezek egyébként kapcsolatosak lehetnek egy aznapi hírrel, ami jobban megrgadt benned, többször eszedbe jutott, vagy akár egy szituációt is továbbírhat a képzelet.

kicsit kitértem a kérdéstől, de remélem, azért megfelelő :)

1. Nekem is gyakran van ilyen, főleg, mikor idegenek jelennek meg az álmomban. Ha ismerősök, rokonok vannak, akkor sem teljesen tiszta a kép, de (ahogy mondtad te is) érzem, hogy ki az, és amikor ébren visszaemlékezek, már tisztán látom.

2. Itt nem igazán értem, hogy mire célzol. Ritkán szoktam rájönni, hogy éppen álmodok, és akkor sem tudom befolyásolni a cselekményt. Legrosszabb, mikor rájövök, hogy álmodok, fel akarok ébredni és nem tudok. De van olyan is, amikor rájövök és nagyon megkönnyebbülök (mint pl. mikor a legjobb barátnőm könyökkutyáját valamiért megsütöttük nyárson tesómmal, aztán hirtelen tudatosult bennem, hogy mit tettem, akkor iszonyatos bűntudatom lett/pánikba estem, majd következő pillanatban pedig észrevettem, hogy álmodok :D) Meg volt olyan álmom is, amikor az események egy ponton megakadtak és az a pár perc mindig megismétlődött, csak mindig egy kicsit tovább játszódott, mint előtte. Meg az is durva, mikor teljesen olyan az egész, mintha a valóságban történne minden (lehet, hogy ez az, amiről beszélsz). Teljesen kézzelfogható minden és nagyon intenzívek az élményeim. Ilyenkor olyan dolgokat is valóságosnak érzek, amiket még soha nem tapasztaltam meg. (pl. ha megérintek valamit, akkor érzem, hogy milyen a tapintása stb. Pedig a legtöbb álmomban nem jellemző, hogy az érzékszerveimmel éreznék bármit is, akkor egyszerűen csak látom, hogy mi történik.)

Ez utóbbi miatt nagyon-nagyon szeretek álmodni. :)

1. nincs ilyen tapasztalatom sajnos, én mindig látom az arcokat tisztán.

2. én viszont bármikor tudom irányítani az álmaimat. még azt is tudom, hogy elalváskor arról a dologról kezdjek álmodni, amiről akarok. és persze úgy, ahogy akarom. ez tudtommal biológiailag nem lehetséges, úgy látszik ez az én defektem.... amúgy ilyenkor, mikor én irányítom az álmomat, vagy direkt álmodok valamit, teljesen fáradtan ébredek, mintha nem is aludtam volna. gondolom ilyen félálom szerűség lehet, ezért tudom a gondolataimat irányítani, és gondolom te is. vagy ez így hülyeség? igazság szerint ezen a dolgon egész kiskorom óta filóztam, és csak erre jutottam, pedig érdekelne, hogy miért van így. de most már legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül :D eddig legalábbis még sose hallottam hozzám hasonló mutáns emberről, és bárkinek meséltem, totál idiótának nézett :S

1.nálam szinte mindig máshogy néz ki az adott személy álmomban,de mondjuk látom az arcát,Egyébként a helyszínek is legtöbbször máshogy festenek mint a valóságban.

2.Hát nekem csak ritkán van irányításom az álmomban, vagyis hát nem is tudom, hogy van ez,de mintha ott is gondolkodék pl. a menekülő útvonalon...egyebek :D

1. ilyet még nem tapasztaltam

2. általában tudom, hogy álmodok és valamennyire tudom is irányítani, de nem tökéletesen. máskor pedig egyáltalán nem. néha pedig az álmot valóságként észlelem és csak akkor jövök rá, hogy nem az, mikor felébredek vagy nagyon ritkán még akkor sem.

többnyire az szokott lenni h tudom h álmodok és én is irányítom az álmom, de azért vannak dolgok, amik "csak úgy jönnek" és nincs rá befolyásom. olyankor próbálok ahhoz a helyzethez alkalmazkodni.

1. Idegenek arcát én is elmosódottnak látom álmomban, de a való életben ismerős vagy valamiért az álomban ismerős(de valójában talán nem is létező) személyek arcát élesen látom, vagy legalábbis élesebben mint a többit. Az állatokat meg mintha HD-minőségben látnám álmomban ( a mítikusakat is pl sárkány, sőt, főleg ezeket)

2. Nagyjából az álmaim 1-2%-ában tudom csak irányítani a dolgokat tudatosan. Általában kicsit filmszerűek az álmaim (a legtöbbnek konkrét története is van) de amit az álmaimban teszek, azt nem tudatosan csinálom, hanem az álombeli énem a tudatos énem elveivel és felfogásával cselekszik. Nem tudom ezt jobban megmagyarázni, bocsi... kb minthogy ébren nem ölök vagy kínzok meg állatot, ezt az álmaimban sem teszem soha.

Amúgy sok ismerősömnek nincsenek filmszerűm történettel rendelkező álmai, nekem meg legutóbbi álmomnak is olyan sztorija volt, hogy nagyon tuti fantasy-filmet lehetne belőle csinálni, egy kis kipótlással. Szörnyű lenne, ha csak képeket látnék, az én álomképeim mozognak, sőt néha érzések is kísérik (hiedeg-meleg, vagy pl ha valaki hozzámér) szóval fura :)

1-Néha

2-Igen nekem is olyan mintha élnék álmomba van hogy leugrok egy szakadékba és szó szerint érzem a zuhanást vagy volt olyan hogy valaki a hasamba szúrt egy kést álmomba és fájt mintha tényleg megtörtént volna!