Találkoztál valaha valódi spirituális mesterrel?

Nem tudom, hogy az üzenetet a kérdezőtől kaptam, vagy mástól, mindegy is. De ha már megkérdezte, szerintem kire lehet mondani, hogy spirituális mester, Weörest idéznék hozzá:

A teljes-ember

Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: időtlen-határtalan lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek időbeli, véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó egyéniséged vezessen.

Ezután felismerheted egyéniséged igazi szerepét: csak jelzőkészülék, mely eligazít a jelenség-világban. A vágyak nem lesznek erőszakosak többé, hanem olyanok, mint a jelek a térképen: belátásodtól függ, hogy miként igazodsz hozzájuk, nem követelőznek. A testi szenvedés nem érint többé: tested bármekkora kínok közt vonaglik és jajgat, lényed úgy figyeli és úgy gondozza, mint egy idegen, beteg állatot. Az éhség és szomjúság sem érint ezentúl, sem érzékiség, sem öröm és bánat, sem tudásvágy: tested, érzésed, értelmed hiányait úgy érzékeled és úgy javítod, idegenül, mint ruhádon a gyűrődést, foltot, szakadást, Mindaz, ami az életben kívánatosnak látszik: gazdagság, siker, hatalom, egészség, számodra nem több, mint a felnőttnek gyermekkori játékszerei; nem sóvárgásod, hanem helyzeted jelöli meg, hogy mit viselj. Örök lényed nem vágyik semmire, még az üdvösségre sem: csak úgy kívánja, ahogy a gőz felemelkedni s a kő hullni kíván: nem a személyes vágya, hanem helyzetének törvénye szerint.

Ha létezésednek fényforrását egyéniségedből kiemelted és örök lényedbe helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül működsz, ahogy a folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.

Vagy egy másik írásából:

Találkozás egy teljes-emberrel

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg

csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.

Szemre nem volt rajt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban

tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.

Megszólítottam: Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és

számolni kezdett: „Egy, kettő, három... nyolc, kilenc", aztán

sajátmagára mutatott: „tíz". Őneki már csak poggyász volt a saját

teste is.

Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb

hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

Szerintem valamerre erre kell keresgélni.

Érdekes, pedig én is kaptam ilyen privátot, amit a #20-as leírt.

Csak kitöröltem egyből, mert hirtelen nem tudtam, hogy mire érkezett ez.

De még mindig nem tudjuk, hogy a kérdező most mit is szeretne.

Mert minden arra mutat, hogy gyerekes felfogása van, viszont akinek a párja külföldön kaphat munkát, az már egy felnőtt ember.