Hogy a világ kiből mit hoz ki, az a szemlyt jellemzi vagy a világot?

A Távol-keleti filozófiák karma törvénye nem feltétlenül erkölcsi alapon megítélhető bűn-bűnhődés, jótett-jutalom szabályrendszert ír le. Egyszerűen az ok és okozat működéséről szól, a hatás-ellenhatás jelenségét jelenti emberi, társadalmi viszonyok között.

Tulajdonképpen a kérdésben ezt le is írtad: a múltbéli traumatizáló élmények önmagukhoz hasonló jellegű következményt generálnak az őket elszenvedő ember személyiségében, aki aztán mint zavartan működő egyén, zavaros körülményeket teremt maga körül. A jó és a rossz, bűn és erény fogalmainak nincs szerepe a történetben, ez utóbbiak erkölcsi alapon létrehozott emberi kreálmányok, de szükségszerűen jönnek létre, mert a társadalmat szabályoznunk kell, hogy működhessen, így a hétköznapok szintjén kellenek ezek a viszonyítási pontok.

Egyéntől függ. Helyzettől függ.

Kölcsönhatás is lehet.

Ha tetszik, jó, ha nem az is:

Az "ember" a Teremtő része, nem elkülönült létező. Ahol akkor létezik, amikor nincs megnyivánult anyagi formája, ott nincs dualitás, nincs viszonyítási alap. Ahhoz, hogy ténylegesen meg tudja tapasztalni hogy ő jó, létre kellett hozni a rosszat. Ezt viszonyítási pontként használva tudja megtapasztalni az egyén, hogy ő jó. Példa: A lélek tudja, hogy jó, de meg kívánja tapasztalni milyen az amikor gonosz. Ezért leszületik, és emberként gonosz (inkább előnytelen) dolgokat tesz. Ehhez- természetesen csak nagy vonalakban- megtervez tapasztalásokat, amik itteni élete során olyanná teszik, hogy ezeket megtehesse. Amikor számtalan előnytelen dolgot véghezvitt és a tapasztalásból megszületett a tudás, a lélek választhatja, hogy már mást szeretne, mert már megvan a viszonyítási pont. Ekkor vagy hazatér és leszületik újra, hogy az ellentétét tapasztalja meg (ezt gondolják karmának, de ez nem törvény és nem szükséges, főleg meg nem kötelező), vagy 180 fokot fordul az élete, és akár "szent" is lehet.

Röviden: a világ lehetőségeket kínál és mindenkinek van lehetősége választani.